Közúti hidász almanach 2006 (Lánchíd füzetek 5., 2007)

Mérnökportrék - Dr. Domanovszky Sándor

HIDÁSZ ALMANACH 2006 Mérnökportrék öt igen értékes díjban részesültem. 1999-ben (a mérnökség egész területén elsőként) kaptam meg a Magyar Mérnökakadémia, Rubik Ernő által alapított, kivételes értékű díját. Azt követően további díjakat kaptam, 2001-ben pedig Széchenyi Díjat vehettem át (szakterületemen elsőként és mindmáig egyetlenként!). 2002-ben Bánki Donát díjban, 2004-ben pedig az „Év Hidásza" kitüntető címben részesültem. Az eredményességhez természetesen sok munka szükségeltetik. Ez csak akkor lehet produktív, ha van megfelelő háttér, amely nyugalmat és elegendő időt biztosít, azaz segítséget nyújt a teljesítmény fokozásához. Ezt gyakorlatilag otthon egy jó feleség, a munkahelyen pedig egy jó titkárnő biztosítja. Nekem mindkettő megadatott! Ha akad valaki, aki mindezt - az egyébként erősen sűrített és csak nagyon kivonatosan felsorolt - tevékenységet elolvassa, akkor - remélhetőleg - megérti, hogy miért beszéltem az elején a sorsról és miért hangsúlyoztam, hogy a felsoroltakat ne vegyék dicsekvésnek, az eredményeket egyáltalán nem tekintem saját érdememnek, de hálásan köszönöm jó sorsomnak, illetve mindazoknak, akik ehhez pozitívan hozzájárultak. Egyben sajnálom ama keveseket, akik óriási energiával, de többnyire negatív (számomra jót hozó) eredménnyel, évtizedeken át, megszakítás nélkülellenszelet fújtak. Válaszok Hogyan került a hídépítés területére? Önéletrajzomban részleteztem: véletlenül, illetve sorsom jóvoltából. Melyek voltak hidász szakmai tanulmányainak jelentős állományai, kik voltak életre szóló mesterei? Hidász szakmai tanulmányaimat a Műszaki Egyetemen kezdtem. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy akkor (az 50-es évek első felében), ott - szemben a dupla kontraszelekció eredményeként később kialakult szomorú helyzettel - szinte kivétel nélkül nemzetközi színvonalú és hírű, olyan professzoroktól tanulhattunk, akik nem párttagsági könyvükkel, hanem a gyakorlat és az elmélet területén kifejtett munkásságukkal bizonyították méltó voltukat, illetőleg jogukat a katedrára. Kö134