Köszöntés dr. Träger Herbert 80. születésnapja alkalmából (Lánchíd füzetek 4. 2007)

KÖSZÖNTŐK

Királvföldi Laiosné: „Jó munkát! Léav résen!" Királyföldi Lajosné: „Jó munkát! Légy résen!" (Uvaterv, Hídiroda 1950-1990) 1950 nyarán az AMTI Hídirodáján naponta 7:30-tól 22-ig lázas munka folyt. Délutánonként különösen nagy volt a nyüzsgés, mivel akkor érkeztek „külsős" munkatársaink, akik fő munkaidejüket különböző hatóságok, vállalatok, kivitelezők dolgozóiként töltötték. Akkor az Árpád híd utolsó tervlapjai készültek, az Illatos úti felüljárón még többen dolgoztak, mások a Közgép telefonhívásai alapján nyilvántartást vezettek arról, hogy a búvárok a Petőfi híd vasszerkezetének melyik elemét emelték ki a vízből és hogy az milyen állapotban van. Főmérnökeink a dunaföldvári és a komáromi Duna-híd tervezését készítették elő. A külsős munkatársak között volt egy csendes, szorgalmas fiatal mérnök, akire azért kellett felfigyelni, mert derékszíját cserkészcsat fogta össze. A liliom és a felirat: „Jó munkát! Légy résen!" sokunk figyelmét felkeltette. Igazán örültünk, hogy azokban a kritikus időkben ebből semmi kellemetlenség nem lett. Volt, aki ismerte ezt a fiatalembert. Mondták, a KPM Hídosztályán dolgozik, dr. Haviár Győző a főnöke, neve pedig Tráger Herbert. Múltak az évek. Az újjáépítés nagy feladatai sorra megvalósultak. A dunaföldvári Duna-híd törtvonalú alsó öve túlélte az 1956-os jeges árvizet. A komáromi Duna-híd rúdszelvényei a támaszok emelésének és süllyesztésének megfelelően a vártnál gazdaságosabbak lettek. A Hídiroda az AMTI felosztása után előbb a Mélyépterv, majd az Uvaterv része lett. A KPM Hídosztályán előbb Ullrich Zoltán, majd Körmendi Lajos lett a főnök. Tráger Herbert sok vidéki hídépítést felügyelt, rengeteget utazott. Ebben a minőségében 1959 őszén találkoztunk, a kazincbarcikai Sajó-híd próbaterhelését ő vezényelte. Ő a jobb parti, míg én a bal parti jármon mozogva jegyeztük fel a deformációk értékeit. Az Uvaterv Hídirodájában közben elkezdődött az Erzsébet híd tervezése. A feladat, a megoldások nagy kihívást jelentettek, Tráger Herbert ismét gyakrabban járt a tervezőirodán. A fejlődés a vasbetonszerkezeteknél sem állt le: a teljes hosszban megépített 6-os úti, utófeszített gerendák emelési nehézségei miatt több Tiszahíd „szeletelt tartós" ártéri nyílásait építették meg; majd a METRÓ KEV vállalkozott az FT jelű, előregyártott, előfeszített hídgerendák gyártására (2,0-12,0 m nyílásra). A felhasználás tapasztalatainak birtokában az EHGE 99