Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

Az új tiszafüredi Tisza-híd

Zsamboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban (1945-1969) sara és a tengelytől való kitérések korrigálására, végül is a tényleges tengely elegendő pontossággal megközelítette a tervezettet. A rácsos mederhíd számításánál a tervező annyiban tért el a hagyományos módszertől, hogy az esetleges terhek keresztirányú redukálásával a szokásos kéttámaszú átvitel helyett figyelembe vette a teljes felszerkezet torziós merevségét s így a főtartó alatti hatásérték 0,60-ra adódott. A Tanszék által később végzett mérések szerint a valóságos tehereloszlás ennél kedvezőtlenebb. A kereszttartókkal együttdolgozó, szegélybordával merevített, 22 cm vastag vasbeton pályalemez és burkolatának elkészülte után megtartották a próbaterhelést. Sajnos, az időjárás a méréseket kedvezőtlenül befolyásolta, ezért azok eredményeiből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, pedig a keresztirányú tényleges teherelosztás számítottal való egybevetése igen kívánatos lett volna. Annyit azért sommásan meg lehetett állapítani, hogy a lehajlások jóval a számított értékek alatt maradtak. A szekrényes szerkezetek mérései értékelhetőbben sikerültek s igazolják azt, hogy e szerkezetek lehajlása nagy csavarómerevségük következtében a teher keresztirányú elhelyezkedésértől csak csekély mértékben függ. Az 1965 márciusában megkezdett munka 1967 júniusában fejeződött be, de a hidat már januárban átadták a forgalom részére. A híd építése nem mindenben folyt olyan egyszerűen és zökkenőmentesen, mint ahogy az a vázlatos ismertetés alapján feltételezhető. A szerkezeti elemek helyszíni kirakásánál - 1965-66 telén - az egyik felső övrúd megsérült. A belső csomólemezt erős ütés érhette, mert az deformálódott és berepedt. Ennek ellenére a rúdrészt beszerelték! A repedés megjavításához a beszerelés után láttak hozzá, a rúd felső övlemezét eltávolították, a csomólemezt kiegyengették, a repedést kifaragták és behegesztették. A dolgot azonban nem lehetett titokban tartani és az építtető közel sem volt olyan nyugodt, mint a kivitelező. A sérülés és a javítás körülményeinek tisztázására helyszíni szemlét rendelt el, és a vizsgálatba az Útügyi Kutató Intézet Hídosztályát is bevonta. A sérült lemez alsó sarkaiból próbát vettek, majd megvizsgálták. Szállítási és öregbített állapotban l-l ütőpróbát végeztek. A fajlagos ütő munka az előírt 3,5 mkp/cm

2 helyett 0,9, illetve 0,7 mkp/cm

2 volt. A kedvezőtlen eredmény alapján a KPM további vizsgálatok végzését rendelte el. Ezek céljára a sérült lemezből egy nagyobb, és öt másik csomólemez alsó sarkaiból 2-2 kisebb darabot vágtak le, amikből ugyancsak szállítási 96