Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)
A dunaföldvári Duna-híd újjáépítése
A dunaföldvári Duna-híd újjáépítése lehessen férni, a sínek körüli vályúk, amelyek rozsdamentes acélból készültek, kockakővel vannak kitöltve. A vasszerkezet hengerelt anyaga karbonacél. A gyártás javarészét a győri Vagongyár hídmühelyében végezték, ahonnan az átvétel után vízi úton szállították az elemeket a helyszínre. Az egyik nyílás északi főtartóját a MÁVAG hídgyára készítette. Az ehhez illeszkedő darabot Győrből ide kellett szállítani, hogy az összefúrás végrehajtható legyen. Sajnos sem a hengerlés, sem a gyártás nem ment az eredetileg elképzelt beépítési ütemben, ezért a munkahelyen tekintélyes mennyiségű szerkezet tárolását kellett megoldani. A tervezés során már figyelemmel kellett lenni a szerelés módjára. Csak olyan szerelés jöhetett szóba, amelynek üteme lehetővé tette a betonozási munkák fagymentes időben való kivitelezését. Több szerelési alternatívát vizsgáltak meg, s végül is a teljes beállványozás mellett kötöttek ki. A helyszíni szerelési munkákat a MÁVAG hídgyárának hídszerelő részlege végezte. Először a két középső nyílást állványozták be, de a tervezett középkezdést a pilon gyártási késedelme miatt nem lehetett betartani. Szokatlan megoldással a második nyílás harmadában a déli főtartó elhelyezésével és összetüskézésével indult meg a szerelés. Ekkor még az északi főtartó is hiányzott, a kereszttartókat azonban a délibe már be kellett kötni, amihez ideiglenes máglyázásra, gondos előkészítésre és rengeteg aprólékos bemérésre volt szükség. A jó előkészítés azonban meghozta az eredményt, a kényszerből össze-vissza ütemű gyártással szinte dezorganizált helyszíni munka ellenére mmpontossággal érkezett meg a szerelés a középső pillérre. A két középső nyílás sarura eresztése 1951 augusztusának végén megtörtént. A sarura eresztés után, amikor a főtartók a terhelést átvették, néhány csomópontnál repedés mutatkozott. Az ellenőrző vizsgálat azt derítette ki, hogy a csomólemezeket elszabták és a hiba elkendőzésére a hiányzó részt, hozzáhegesztették. A híd anyaga nem hegeszthető szénacél, ezért a gyártási feltételek az ilyen természetű javításokat eleve határozottan megtiltották. A beedződött, berepedt, s ennek folytán törésveszélyes csomólemezek, illetve azok ilyen részei nem maradhattak a szerkezetben. Az állványt azonban már eltávolították, a csomópontokat feszültségmentessé tenni nem lehetett. Azon kívül azt sem lehetett tudni, hogy az egyes lemezeket mekkora darabbal egészítették ki. Ennek felderítését fedőlemezek is megnehezítették. A varratokat végül is röntgenezéssel találták meg. A kiegészítő lemez-darabokat, a varratot és a 69
