Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

Bevezető

Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban (1945-1969) Bevezető A következő tanulmány egyes hidak történetét tárgyaló fejezetei tartalmuknál fogva bizonyos értelemben túllépik a főcím által körvonalazott keretet. Ennek indokolására azt kívánom felhozni, hogy akár a fővárosi Duna-hidak, akár egyéb nagy hidak helyreállításáról, újjáépítéséről nehéz lenne úgy szólni, hogy az előzményeket kissé részletesebben ne említenők. S talán még azt is, hogy e nagy hidak felépítése nemcsak hazánk gazdasági fejlődésének alapvetően fontos állomásai, hanem a magyar műszaki-tudományos színvonal nemzetünk történelmi hagyományaihoz méltó alakulásának jelentős mérföldkövei. Ezért nem tudtam ellenállni annak a csábításnak, hogy építéseiknek történetét a tanulmány rendeltetéséhez képest talán túl részletesen, - hídépítési múltunk megismerhetéséhez azonban mégis csak szűkszavúan - ismertessem. Nem tartalmaz e tanulmány módszeresen költségadatokat. Ennek az az oka, hogy az elmúlt majdnem negyed évszázad alatt árrendszerünk több ízben módosult, így összehasonlító költségadatok közlésének csak valamilyen átszámítási kulcs mellett volna értelme. Ennek kidolgozása azonban mélyebb elemzést kívánna, de ilyenre a szűkre szabott idő nem nyújtott lehetőséget. Ugyanígy el kellett hagynom az anyagfelhasználás kidolgozását, az egyes szerkezetek anyagigényének, illetve a felhasznált mennyiségek összehasonlítását. Véleményem szerint ugyanis a puszta adatközlés félrevezető lehet, mivel a típusokban, a teherbírásban, a forgalmi kapacitásban, a hidraulikai körülményekben végbement változások különféleképpen, különböző súllyal érvényesülnek a különböző típusoknál. És ha az elképzelhető is, hogy ezek mind súlyúknak megfelelően legyenek figyelembe véve, az már annál kevésbé, hogy ez ilyen viszonylag rövid idő alatt kellő alapossággal történjék. Éppen ezért a helyenként közölt ilyen jellegű adatokkal szemben nem szabad ilyen igényt támasztani. Feltűnhet, hogy egy-két hídnál említés történik a műszaki ellenőrök személyéről is. Ezt nem szeszélyes ötletből tettem, hanem azért, hogy rávilágítsak: valamikor milyen fontosnak tartották a helyszíni ellenőrzés feladatának megfelelő végrehajtását. És így annál szembetűnőbb legyen a mai helytelen gyakorlat, melynek alapja a rosszul felfogott takarékoskodás és az a sokak által tréfásan hangoztatott, de talán komolyan gon6