Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

A második világháború pusztításai és az újjáépítés évei

A második világháború pusztításai és az újjáépítés évei dőlt elv, hogy „a kivitelezésnél is jó elvtársak dolgoznak, ők is a szocializmust építik!". Mindezek folytán e szerény anyag nem tarthat számot a teljesség igényére, még olyan mértékben sem, amint azt a feladat kiírása célul tűzte. E nyilvánvaló hiányosságot elsősorban azzal magyarázhatom, hogy már a hozzáférhető óriási anyag megfelelő szelektálása, súlyozása is olyan feladatot jelent, amelyhez, tekintve, hogy e tanulmány, ha közreadásra nem is alkalmas, mégis csak műszaki-irodalmi jellegű próbálkozás, kevés szakértelemmel, s még ennél is kevesebb rutinnal foghattam hozzá. Ezen túlmenően pedig az utóbbi években épült sok acélszerkezetű hidunk építéstörténetének feldolgozásához jelenleg csak a tervek és az építési okmányok szolgáltathatnak anyagot. Ezek feldolgozása azonban sehogy sem fért volna bele a rendelkezésemre álló időbe. És, hogy valami mégis kikerekedett belőle, azt nagyrészt a fellelt, idevágó tárgyú cikkek, tanulmányok szerzőinek köszönhetem, akiktől sok mindent szinte eredeti szöveggel és képanyaggal vettem át; nagyrészt azonban a konzulenseknek is, akik elfoglaltságuk ellenére mindig időt tudtak szakítani, hogy szakmai tanácsaikkal segítsenek. A második világháború pusztításai és az újjáépítés ével Tudott dolog, hogy háborúk idején a visszaszorított seregek ősidők óta a felégetés taktikájához folyamodnak, s eközben a közlekedési eszközöket és létesítményeket is, háborús indokolással elpusztítják. E taktika jelentősége a haditechnika fejlődésével egyre csökkent, s nyugodtan állíthatjuk, hogy a második világháború idejére teljesen elenyészett, mert az előrenyomulást ilyen módszerrel még ideig-óráig sem lehetett feltartani. Ezért érthetetlen és csak a könyörtelen és esztelen pusztítási vágy kielégítésének vádjával illethető az az eljárás, amivel a szovjet seregek elől visszavonuló fasiszta hordák tönkretették hazánk közlekedési hálózatát. Annál is inkább, mert saját területükön sokkal mérsékeltebben alkalmazták azt. Hazánkban az állami és a törvényhatósági utakon a háború előtt 8373 db 2,0 m-nél nagyobb közúti hidat tartottak nyílván. Ezek összhossza 67 136 m volt. A felrobbantott hidak száma látszólag nem magas, 1424 db, 17%, de hosszban már 41%. Ezen belül 50,0 m-nél nagyobb műtárgyak 90%-ban, a Duna- és Tisza-hidak pedig 100%-ban pusztultak el. 7