Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)
A dunaföldvári Duna-híd újjáépítése
Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban (1945-1969) vállalkozásban - 1949-ig fokozatosan kiemelték a víz alatt fekvő hídszerkezetet. A híd újjáépítését az első ötéves tervre irányozták elő. Az elfogadott terv, amelyet az Állami Mélyépítési Tervező Iroda készített, alapjaiban megtartotta a régi híd jellegzetességeit, vagyis az új híd négynyílású, folytatólagos rácsos gerendatartó, közúti és vasúti forgalomra kialakítva. A tervezést előkészítő munkák alkalmával, éppen a helyi adottságok kedvező kihasználása érdekében, felmerült a híd emeletes megoldása. Ehhez azonban már a kivitelezéskor annyi acélt kellett volna biztosítani, mint amennyit az elfogadott 3 főtartós, de egyelőre csak kettővel megépülő szerkezet végleges kiépítéséhez szükséges. Az akkori helyzetben azonban ez nem látszott teljesíthetőnek. A robbantás a híd mederpillérjeit szinte elképzelhetetlen mértékben tönkretette. A még álló falazatrészek bontása a kiszámíthatatlan repedezettség és lazultság miatt sok veszélyt rejtett magában, ezért különleges intézkedésekre volt szükség a balesetek elkerülése végett. A szigeti mederpillért például drótkötelekkel csavarták körül, a kötelek függőleges pallózatot szorítottak a falazatra, hogy annak váratlan omlását bontás közben megakadályozzák. De ennél nagyobb veszélyek is rejtőztek a roncsok között. Egy alkalommal, a falazatbontást megnehezítő vasszerkezeti roncsok darabolásánál az autogén pisztoly lángja csak néhány cm-re került el egy beélesített 50 kg-os bombát. Elképzelhető, hogy ennek az esetnek milyen demoralizáló hatása volt. Az új híd a végleges, háromfőtartós kiépítés után jóval szélesebb lesz a réginél. Az alépítmények újjáépítését már ennek megfelelően hajtották végre. Mint már fentebb említettem, a tervek egy háromfőtartós hídra vonatkoztak, amelyen a vasúti és közúti forgalom teljesen el lesz választva. A szerkezeti rendszer azonban, mint azt a tervezési feltételek elő is írták, lehetőséget nyújtott arra, hogy az első ütemben csak két főtartó épüljön fel. Az új főtartók felső öve a közbenső támaszok felé emelkedő, az alsó öve süllyedő, ez a változó magasság jellemzi a vonalozást. A rácsozás rombuszos. A pálya a rácsrudak keresztezési pontjaira van felfüggesztve. Az alsó és a felső szélrács rácsozása szintén rombikus. A pályahossztartók sarus megszakításokkal, a járda-hossztartók ovális lyukú csúszó megszakításokkal vannak ellátva. A megszakítások közötti valamennyi szakaszban egy-egy féktartó van. A pálya vasbetonlemez. A sínek a pályába vannak süllyesztve. Hogy a sínlekötésekhez hozzá 68
