Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)
A Boráros téri Petőfi Duna-híd
A Boráros téri Petőfi Duna-híd számításba vételével példáját nyújtották a tartórács-rendszer vizsgálatának, akkor, amikor ténylegesen megépített - és különösen ilyen nagy hidaknál ezt a számítási módot még jóformán sehol sem alkalmazták. A híd alig hétévi üzemelés után az esztelen háborús pusztítás áldozatává vált. Amikor a Boráros téri Duna-híd újjáépítésének végleges terveit elkészítették, már egy igen nehéz és körülményes munkaszakasz elvégzése volt a hídépítők mögött: elvégezték a híd vasszerkezetének kiemelését, amelynek során a régi főtartók nagyobb részét ismét felhasználható állapotban, épségben tudták a Duna medréből visszanyerni, így a pótlandó anyag súlya csak mintegy 2800 tonna volt. Az új acélanyag gyártását 1949-ben kellett volna megkezdeni, erre azonban az óbudai híd időközben megindított építése miatt csak későbben kerülhetett sor. A tervek szerint a hidat az eredeti elrendezésben kellett újjáépíteni, csupán a pályaszint emelkedési viszonyaiban és a pályatest szélességi méreteiben eszközöltek kisebb változtatásokat. A tervek a régi főtartók meghagyását írták elő, azonban a két szélső főtartó tengelytávolságát a két belsőtől a régi 5400 mm-ről 6550 mm-re növelték, a régi pályakeresztmetszet beosztását pedig a gyalogjárók keskenyítésével és széthúzásával megváltoztatták: az új pályaszerkezet 2,50 + 1,0 + 18,00 + 1,0 + 2,50 = 25,00 méter széles lett. A háború előtti állapotnál túl meredeknek bizonyult 30 ezrelékes pályaszint-emelkedést 27 ezrelékre csökkentették. A pesti oldal patkó-alakú feljáróját támfalak közé fogott, egyenes feljáróval cserélték fel, amely a forgalom biztonsága szempontjából lényegesen szerencsésebb megoldás az előzőnél. így viszont az összes körúti villamosvonalakat át kellett vezetni Budára, és részben a budai hídfőnél, részben pedig a Móricz Zsigmond-körtéren megfordítani. A híd roncsainak kiemelése eredményénél, valamint a megoldott feladat nagyságánál fogva feltétlenül részletesebb tárgyalást érdemel. A háromnyílású, folytatólagos gerendahíd teljes hossza - a parti nyílásokkal együtt - kb. 500 m volt, súlya pedig 8000 tonna. A németek 1945 januárjában, a budai nyílásban kettő, a pestiben pedig egy keresztmetszetet robbantottak. Ettől még a sértetlen középnyílás a helyén maradhatott volna, azonban a robbanás hatására az állósaru hengerei kiugrottak a helyükből és a mintegy 4000 tonna súlyú vasszerkezet a ferde kiékelésen lecsúszott és mintegy 14 métert tolódott el Buda felé. 59
