Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)
A Boráros téri Petőfi Duna-híd
Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban (1945-1969) Ebben a helyzetben a budai pillér feletti reakciót az odacsúszott, és csak gyenge összekötő rúdtól támogatott alsó öv nem bírta el és összeroppant. A középső nyílás pedig - az inflexiós pontnál - mintegy 56 000 métertonna nyomaték hatására (ami néhol 4800 kg/cm 2 feszültséget okozott) megtört és szintén a mederbe rogyott. A roncsok kiemelését emelőjármokkal végezték és igen sok akadály és nehézség közepette, aránylag rövid idő alatt fejezték be. Az emelés során először a középső nyílás szerkezetét emelték ki. Az emelőjármokat - faanyag hiányában - acélcső-cölöpökre és zórésvasakból összehegesztett cölöpökre építették. A jármok emelőtartóit is jórészt kiemelt roncsanyagból, hossz- és kereszttartókból építették össze. Tekintettel a sok bizonytalanságra és előre nem látható tényezőre, feltétlenül szükséges volt a jármok esetleges elmozdulásainak mérése, amit függőkkel végeztek. Az emelő-berendezés húzószalagjait az Erzsébet-híd láncszemeiből termelték ki. A roncsok emelését 1946 nyarán kezdték meg a középső nyílásban. Itt a kettétört szerkezet pesti fele kb. 74 méter hosszú és 1300 t súlyú, míg a budai rész 94 m hosszú és mintegy 1230 t súlyú volt. Normális körülmények között a jármokat a szerkezet önsúlyának kétszeresére szokás méretezni, de ennél a munkánál - az anyag legvégső teherbírásának kihasználása mellett is - csak az önsúly másfélszeresét bírta el a járom. Már az emelés második napján a budai középső állvány 12 cm-es dőlést mutatott a függő csúcsánál. Az elmozdulást a szalagok excentrikus kapcsolása okozta és a jármot ismét tehermentesíteni kellett. A további emelés során - mintegy 30-40 cm emelkedés után - a sajtók nem bírták a súlyt és csak 280-300 atm állásnál emeltek - a számított 200 atm helyett. Egymás után mentek tönkre a sajtók felett levő kereszttartók, a terhelés pedig nem akart csökkenni. Ekkor jöttek rá, hogy az akadályt a budai pillér feletti összeroncsolt szerkezet felső övének ellenállása okozza, amelyet a forduló roncs összepréselni igyekezett. A bajon csak úgy lehetett segíteni, hogy a felső öv és a hozzá csatlakozó rácsrúd egy darabját kivágták. Ezután az emelés már 220 atm állásnál megindult. A továbbiak során kellemetlen meglepetésként jelentkezett az a körülmény, hogy a vasszerkezet a pesti emelőjáromnál és a pesti pillérnél 60
