Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

Erzsébet híd

Erzsébet híd hosszbordák helyén - rugalmas alátámasztású, hosszirányban pedig kéttámaszú lemez számítására. Az orthotrop pályaszerkezetnek nemcsak a számítása bonyolult. Gyártása is újszerű feladatot jelent. Az Erzsébet híd pályaszerkezetének gyártását a Laskó-patak-híd és a szolnoki Tisza-híd orthotrop pályalemezének készítése előzte meg. A Laskó-híd kifejezetten kísérleti célokból, tapasztalat szerzése céljából készült acél felszerkezettel, hiszen nagyságrendjében (t=18 m) vasbeton szerkezet lett volna a gazdaságosabb. Az említett szerkezetek legyártása és megépítése során szerzett tapasztalatok birtokában került azután sor az Erzsébet híd pályaszerkezetének gyártására. A hegesztett szerkezetek gyártásának a tervek mellett fontos okmánya a gyártó cég által készített és a KPM által jóváhagyott technológiai utasítás, amiben az anyag előkészítésétől a gyári alakban való gyári összeállításig minden munkafolyamat, a hozzátartozó készülékekkel és segédanyagokkal, ezeken belül különös tekintettel a hegesztési munkákra, a gyártásnak megfelelő sorrendben részletesen le van írva. E leíráshoz bőséges ábraanyag is tartozik. Az Erzsébet híd szerelési egységei a 10,0 m hosszú, teljes szélességű tagok. A gyártáskor ezeket további egységekre bontották. így a pályalemez öt pályaelemből áll, melyekhez egyenként egy kb. 10,0x3,65 m felületű, 12-24 mm között változó vastagságú síklemez, 11-11 db egyenlőtlenszárú (200x90x12) szögacél hosszborda és 6-6 db 8 mm-es gerinclemezü, átlag 900 mm magas, 250-20 mm övvel ellátott kereszttartó tartozik. A pályaelem szélessége meghaladja a kötött hengerlési méretet, ezért az hosszirányú, poralatti automata hegesztéssel két darabból készült. A hosszbordákat fésűs beállító sablonok segítségével helyezték a lemezre, melynek a hegesztések miatti elhúzódása ellensúlyozására a lemezvastagságtól függő húrmagasságú, a bordák felé domború ívességet biztosítottak. A hosszbordák sarok varratai is automatahegesztéssel készültek, természetesen az elemeknek mindig olyan bedöntésével, hogy a varrat vályús helyzetben legyen kivitelezhető. Ezt követte a kereszttartók beszerelése. A varratok elkészítéséhez szükséges kedvező helyzetet az egész elem mozgatásával érték el. A kereszttartók és a középső pályaelemre szerelt hossztartó varratait kézi ívhegesztéssel hegesztették meg. 5]