Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)
Erzsébet híd
Erzsébet híd leknek csak az egyik vége volt fejjel ellátva, a második fej kiöntése csak az első kötelek, az úgynevezett iránykötelek nagy pontosságú beszerelése után történt meg. Míg más rendszerű hidaknál, még szabad szerelés esetén is, nem kerülhető el valamilyen állványzat beépítése a mederbe, addig a kötélhidak szerelését egy igen könnyű, minimális anyagigényű, függesztett szerelőszőnyegről végzik. Az Erzsébet-hídnál használt szerelőszőnyeg 2,5 m széles, drótfonatból készült, keresztirányban 12/12 cm méretű fűrészelt gerendákkal merevített, két oldalán 1,0 m magas korláttal ellátott járófelület és egyben munkahíd. A beépített anyagmennyiség 25 Mp acél és 36 m fenyőfa volt. A régi Erzsébet-híd állványához 12 000 m faanyagot és közel 600 Mp acélt használtak fel. Az egymástól mintegy 21 m-re kifeszített szőnyeg a két pilon között öt helyen könnyű rácsos acélszerkezettel volt összekötve. A szőnyeg szerelése során, még a merevítő szerkezetek beépítése előtt egy erős szél alkalmával a drótfonat a rajta dolgozó munkásokkal és az éppen ott tartózkodó újságírókkal átfordult. Baleset szerencsére nem történt, mert valamennyiük biztosító öve a szőnyeg-tartókötélhez volt kapcsolva. Míg a szerelőszőnyeg tartóköteleit egy csónakkal átvitt segédkötéllel, addig a híd tartóköteleit a szerelőszőnyegen vonókötéllel húzták át. A kötelek 2,70 m belső átmérőjű, méterenként átkötő szalaggal biztosított karikákban érkeztek a munkahelyre, ott függőleges tengelyű motollára kerültek, majd a külső vég kábelfejének a húzófejbe való befogása után megindult a behúzás. A húzófej egy kúpos elejű, fémborítású fahenger volt. Az áthúzás alatt a lehorgonyzási helyen, az iránytörő saruknál és a nyeregsaruknál tábori telefonállomások működtek, így az áthúzás és a beállítás munkája jól irányítható volt. A kapuzat tetején a kötelet a toronydaru emelte át. Miután az első kötél, az úgynevezett iránykötél a helyére került és lehorgonyzása megtörtént, hosszadalmas mérések kezdődtek. Megfigyelték a kötél kúszását. Ennek eredményeként azt kapták, hogy a kötél ötnapos kilógatás után gyakorlatilag már nem változtatja a hosszát, ez idő alatt viszont 40 mm-rel lett hosszabb. A mérés alatt a kötél a pilon tetején 4 m sugarú köríven elhelyezett görgősarun nyugodott, így mindig beállhatott a pillanatnyi hosszának megfelelő alakba. Az ellenőrző méréseket a két iránykötélen 10 napig folytatták, ezután sarura eresztették. A további kötelek szerelése már jóval gyorsabb ütemben folyt, mivel ezek beállításánál csupán az iránykábelhez rendelt helyzet felvételére kellett töre47
