Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)
A Ferenc József híd rövid története
A Ferenc József híd rövid története vasanyagot Diósgyőrött lehengerelteim. Ezért annak tekintélyes részét 1000 tonnát - már eleve Ózdon rendelték meg. Az eredeti rendeléseket azonban az idő múlásával egyre változtatták, aszerint, hogy melyik vasműben szabadult fel néhány napra egy-egy hengersor. Ahol lehetett, roncsanyagból kitermelt elemeket használtak fel: így az összes zórésvasakat - mintegy 220 tonna súlyban - a Boráros téri híd anyagából teremtették elő, a kereszttartókat és egyes hossztartókat pedig részben a Boráros téri híd, részben pedig az Erzsébet híd roncsanyagából állították elő. Ugyanígy felhasználták a Boráros téri híd fakockaburkolatának hozzáférhető részét is. A régi anyagok felhasználása - bár anyagmegtakarítást eredményezett - jóval több tervezési munkát igényelt, amit nehezített a sok - pillanatnyi adottságokhoz alkalmazkodó - változtatás is. A kitűzött - igen rövid - határidők betartását csak a munkaszervezés fokozottabb megvalósítása biztosította; ez azonban hidászainknak még igen szokatlan és újszerű feladatot jelentett, az állandóan számításba veendő - illetőleg éppen nem kiszámítható - bizonytalanságok miatt. A munkában egy hatalmas apparátus számtalan fogaskerekének együttműködését kellett biztosítani - ami, bár zökkenőkkel (különösen az állandó pénzhiány és infláció miatt), - végeredményben teljes mértékben sikerült is. A teljesen újonnan előállítandó befüggesztett tartó gyártását a Ganz Rt.-re bízták 1945 novemberében; majd 1946 januárjában több vasszerkezeti középgyárral folytattak tárgyalást a pályatartók és korlátok elkészítése ügyében. A helyszínen a munkálatok a budai lebillent tartórész felemelésével kezdődtek meg. Az emelést a mederpillér és a part között felszerelt berendezéssel valósították meg. A cölöpjármokon nyugvó állványzaton hidraulikus sajtókat helyeztek el, amelyekkel azután a pilléren levő saru - mint forgáspont - körül, fokozatosan helyrebillentették a szerkezetet. Érdekes megemlíteni, hogy az emelés során a kimozdult pilontalp igen nehezen találta csak meg újra a helyét a saru-öntvény alsó vájatában. A szerkezet visszacsúszását minden elképzelhető módon igyekeztek elősegíteni, többek között állandóan olajban fürdették, s erősen kenték az egymásra kerülő felületeket, hogy a saru felső és alsó öntvénye ismét eredeti állásukba csússzanak vissza. Ez azonban - bár az emelést már a kívánt magasságig elvégezték - még mindig nem következett be, mígnem végül is az egész szerkezet, a rajta levő állványokkal és ide37
