Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)
A Ferenc József híd rövid története
A Ferenc József híd rövid története 650 000 forintot, a többletet egy harmadik közúti Duna-híd építésére kell fordítani. A kérdéses tiszta jövedelem 1890-ben mintegy 18 000 forinttal meghaladta az előírt határt a ezért a kormány - teljesíteni akarván a törvény előírását - a hídépítés ügyében 1891-ben az összes érdekelt hatóságokkal előzetes értekezletet tartott. Ennek eredményeképpen elhatározták, hogy a fővárosban egyszerre két új hidat kell építeni, éspedig egyiket az Eskü térnél, a másikat pedig a Fővám tér és a Sáros-fürdő (mai Gellért-fürdő) között. A kormány ilyen értelemben tett törvényjavaslata alapján létrejött az 1893. XIV. te, amely az említett két híd építését elrendelte és felhatalmazta a kormányt arra, hogy a rendelkezésre álló 8 230 000 forintos alapból elsősorban a hidak költségeit fedezze. A fent említett értekezlet megállapodásait tartalmazták lényegükben a tervpályázat feltételei is. E feltételek számos olyan előírást és követelményt tartalmaztak, amelyek a tervezőket nem mindennapi nehézségek elé állították. A kiírás szerint a pályázati határidő 1894. január 3 l-e volt. Eddig az időpontig 74 pályázatot nyújtottak be, éspedig 53-at az eskü téri hídra (38 egynyílású és 15 háromnyílású), 21-et pedig a fővám téri hídra vonatkozólag (5 egynyílású és 16 háromnyílású). Magyar mérnökök szép számmal: 15-en adtak be pályatervet; feltűnően sok - 16 - ajánlat érkezett Amerikából, majd pedig Olaszországból, Ausztriából, Németországból, Franciaországból és Angliából. Egy-egy pályázattal szerepelt Belgium, Hollandia, Oroszország és Algír. A bíráló-bizottság a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter elnöklete alatt alakult meg, és tagjai voltak többek között Czekelius Aurél min. osztálytanácsos, Kherndl Antal, Lipthay Sándor, Hauszmann Alajos és Steindl Imre műegyetemi tanárok, a kormány, a hatóságok és törvényhozás képviselői, valamint egy-egy meghívott szakértő Ausztriából, Németországból, Franciaországból és Angliából. Részletes bírálatra bocsátottak 24 tervet s a bizottság 1894. május 28. és 29-én eldöntötte a pályázat sorsát. Az első díjat: 30 000 koronát, az Eisenlohr és Weigle stuttgarti építészek és Kübler Gyula, az esslingeni gépgyár főmérnöke által benyújtott „Magyarország nem volt, de lesz" jeligéjű pályatervnek ítélték oda. Az I. díjjal kitüntetett terv az eskü téri hídra készült. 31