Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

A Ferenc József híd rövid története

Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban (1945-1969) majd középen egy segédjárommal megtámasztott állapotban összeszegecselték. A sarukra való végleges leeresztésig a saruk fölé illesztett tartókat a falazatok mellett is cölöpözött járomra helyezték. Mivel a pillérek javítása a vasszerkezet szerelése alatt is folyt, gondosan ügyelni kellett arra, hogy az egyoldali terhelés egy-egy pillért csak rövid ideig érje; ezért sorrendben mindig a pillér másik oldalára eső ívek beemelése következett. Ugyanezt a sorrendet követték a pályatartók és pályaszerkezet építésnél is A pályaburkolat homokba ágyazott kiskőből készült, a járdákon a betonlemezre aszfaltburkolatot hengereltek. A déli félhidat 1947. november 17-én - egy hónappal a kitűzött határidő előtt - átadták a forgalomnak. Az utolsó mederpillér javítása is csak röviddel előbb fejeződött be. A következő évben a híd hossztengelyétől északra eső rész építését folytatták; a vasszerkezet gyártása még 1947-ben megindult. Az északi hídrész helyszíni szerelését 1948 márciusában kezdték meg a délihez teljesen hasonló módon, s ugyanekkor végezték el a szigeti szárnyhíd javítási és pályamagasítási munkáit is. A teljes szélességű hidat 1948. augusztus 1-én, a 3 éves népgazdasági terv évfordulóján avatták fel. Az új híd teljes vasszerkezete 5200 tonna súlyú, tehát a réginél mintegy 30 %-kal kisebb; pályaszélessége viszont 10 %-kal, teherbírása pedig 20 %-kal nagyobb annál. A Ferenc József híd rövid története Az 1890-es évek kezdetéig a főváros lakossága - ötven év alatt közel 400 000 lélekkel szaporodott, azaz mintegy megnégyszereződött, s emellett az ipar és kereskedelem nagymértékű fellendülése következtében is a közlekedés olyan arányokban fejlődött, hogy annak igényeit már két közúti Duna-híd sem tudta kielégíteni. Már a nyolcvanas évek közepétől kezdve hallatszottak a közvéleménynek olyan hangjai, amelyek új hidak építését szorgalmazták. A törvényhozás is felismerte ennek szükségességét, amikor megalkotta az 1885. XXI. tc.-et, amely azt a kötelezettséget rótta az államkincstárra, hogy mihelyt a Lánchíd megváltott szabadalmából és az állami hidak vámjövedelmeiből származó tiszta bevétel meghaladja a 30