Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

A Lánchíd történte

Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban (1945-1969) faltbetont a fakockák telítéséből kiizzadt kátrányolaj is puhította, a burkolat már az első nyáron egyenetlenné vált és az idők folyamán rohamosan romlott. Időközben a Margit híd faburkolatának javítása ugyancsak esedékessé vált, s mivel az a forgalom számára a Lánchídnál fontosabb volt, ez utóbbit lezárták, s a felszedett burkolatával a Margit hidat javították. Az első világháború utáni előírások a karbonacél megengedett feszültségét 1400 kg/cm

2 értékről 1700 kg/cm

2 értékre emelték. A korábbi faburkolatnak kiskocka burkolattal való cseréje nem okozott megengedhetetlen többletigény bevételt. A láncokban 8 %, a merevítőtartóban 5-6 % növekedés adódott. így a burkolatcseré után - mintegy hat hónapos forgalom szünet után - a kocsipálya ismét lebonyolíthatta a forgalmat. Forgalmi adatok: év napi átlag Tiármül összes híd forgalmának 1935 8476 20,0% 1938/39 10 813 18,6%. 1943 9 617 21,9% A híd 1945. január 18-án az esztelen háborús pusztítás áldozatává vált, a többi után ezt is felrobbantották. A hidat a pesti lánckamrák felrobbantásával pusztították el. A lehorgonyzások kiszakadtak a helyükből és az egész láncszerkezet, miközben a mederpillérek sarukamráinak falazatait is kiszakította, Buda felé csúszott el. A pesti és a középső nyílás a Dunába zuhant, a budai nyílás merevítőtartója becsuklott. Jóllehet a főváros forgalma nem indokolta volna a Lánchíd haladéktalan helyreállítását, a kormányzat mégis úgy határozott, hogy a Szabadság és a Margit híd elkészülte után ezt a hidat kell újjáépíteni. Az újonnan való megnyitás napjául az első felavatás 100. évfordulóját, 1949. november 20-át tűzték ki. Mivel a hídnak ilyen korai újjáépítése az állami beruházásokban nem szerepelt, a pénzügyi fedezetről más módon kellett gondoskodni. Az újjáépítést közvetlenül az egész magyar társadalom ügyévé tették. Megalakult a Lánchíd Újjáépítési Mozgalmát Vezető 48-as Bizottság, mely hazai és külföldi gyűjtést szervezett. 1947 őszén megindult a roncsok kiemelése. Miután elhatározták, hogy a hidat az 1915. évi állapotnak megfelelően állítják helyre, a roncsemelésnél ezt szem előtt kellett tartani, s arra törekedni, hogy minél több szerkezet kerüljön ki felhasználható állapotban. 22