Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

A Lánchíd történte

A Lánchíd történte A Buda felé elcsúszott láncoknak a pilon lánckamrájából kilógó csonkjainak télen végzett leszerelésénél érdekes dolog történt. A közel függőlegesen lógó láncdarabot a felső harmadánál fogta meg a daru, majd a levágás után a rakpartra helyezte. E müvelet közben a lánc alsó végét a rakpartra támasztották, majd az egészet - a daru oldalazó mozgása közben - le akarták fektetni. Mikor a láncköteg az úttesttel mintegy 30°-os szöget zárt be, tehát a felső harmad már konzolként működött, a fogás közelében hirtelen elpattant egy lemez, s rögtön utána az összes 29 mm-es lemez eltörött. Volt olyan lemez is, amely egymástól 30-35 cm távolságban két helyen is eltört. A szélső vékony lemezek érdekes módon épek maradtak. Ez a jelenség a második lánccsonk partra helyezésnél kísérteties hasonlósággal megismétlődött. A törésfelületek a rideg törés jellegzetes képét mutatták. A híd erőtani vizsgálatát ismét elvégezték. Az igénybevételek meghatározása során a szekunder hatást - a láncok alakváltozásának hatását - is figyelembe vették. így - annak ellenére, hogy a merevítőtartót most nem karbon-mangán acélból, hanem A.36.24.12 minőségű folytacélból állították elő - az új szerkezet a régivel szemben mintegy 40 %-kal nagyobb teherbírásúnak volt kimutatható. A pályaszerkezet eltér a régitől. A kereszt- és hossztartók hegesztett kivitelűek. A vasbeton pályalemez a hossztartókkal együttdolgozó szerkezet. A burkolat két rétegben hengerelt aszfalt. Kis mértékben átalakították a pillérek kapuzatát, amennyiben az alsó főpárkány alatt a régi 5,72 m-es kapuzatnyílást úgy bővítették, hogy ott 6,45 m széles kocsipálya és 40-40 cm kerékvető volt kialakítható. A hídfők forgalmi körülményeit a nagyvárosi forgalom igényeinek korszerű kielégítése érdekében ugyancsak átalakították. A vasszerkezet szerelése 1949. augusztus végéig tartott. A láncok szerelését a 35-40 m-enként cölöpjármokkal megtámasztott merevítőtartókról végezték dr. Széchy Károly javaslatára. Ezzel a módszerrel jelentős mennyiségű faanyagot és tetemes építési időt sikerült megtakarítani. Igen gondos munkát igényelt a csomópontok beszabályozása, amit - az eredetihez hasonlóan - most is csavarorsós függesztőrúdbekötésekkel értek el. 1949. november 13-án, kielégítő eredménnyel megtartották a híd próbaterhelését. 23