Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

A Lánchíd történte

A Lánchíd történte A Margit híd megépülése után egy bizottság, melynek megalakulásában és vezetésében Kherndl Antal műegyetemi tanárnak főszerep jutott, 1887-ben a hidat gondosan átvizsgálta, a beépített vasanyagot igénybevételi próbáknak vetették alá, majd Kherndl minden részletre kiterjedő erőtani számítást készített. A vizsgálatok és a számítások alapján megállapították, hogy a fa hídpálya és az öntöttvas kereszttartók már nem elégítik ki a követelményeket. A Howe-rendszerü rácsos tartók valójában alig adtak a hídnak merevséget. Szélrács szükségességét is kimutatták, továbbá újrendszerü iránytörő saruk beépítését javasolják. S miután a javasolt módosítások megvalósítása az önsúly jelentős megnövekedését eredményezte volna, javaslatot tettek a lánc megerősítésére, illetve kicserélésére. Az átépítésre azonban sokáig nem került sor, mert a megnövekedett forgalom eltereléséről az Eskü téri híd megépítése előtt nem lehetett szó. Az átépítés terveit a Kereskedelem és Közlekedésügyi Minisztériumban Beké József és dr. Gállik István dolgozták ki. A tervező bizottságnak még Kherndl Antal, Zielinski Szilárd és Nagy Virgil is tagjai voltak. Elsőrendű követelmény volt, hogy a teherbírás megnövelése mellett a hídnak meg kellett őriznie régi alakját és eredeti vonalozását. A hidat 400 kg/m

2 megoszló és 2 db 12 tonnás jármüteherre méretezték. A láncok anyaga: 20% nyúlású, 4200-5600 kg/cm

2 szakítószilárdságú karbonacél Az új vasszerkezet súlya: 5194 tonna Az átépítés költsége: 6,5 millió forint Az átépítés ideje: 1913-1915 (23 hónap) Később, 1918-ban a Kisfaludy Társaság az utolsó hat év legnagyszerűbb műszaki alkotásának a Lánchíd átépítését nyilvánította és „...a Széchenyi Lánchíd újjáépítését a műszaki tudás és a művészi ihlet oly szerencsés találkozásával végzett kiváló férfiaknak" a Greguss-díjat ítélte oda. 1918 novemberében eltörölték a hídvámot. Az átépítés során - a régihez hasonlóan - vörösfenyő-kocka pályaburkolatot alkalmaztak, melyet a zórésvasakon levő aszfaltbeton rétegbe ágyaztak - teherelosztó deszkázat nélkül. S mert a kockasorok a zórésvasakkal párhuzamosan futottak, s ezen felül az aszfaltbeton bitumentartalma a tervezett 75-80 kg helyett 95 kg volt m

3-enként, s az asz21