Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

A Lánchíd történte

Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban (1945-1969) A Lánchíd történte A Hídegyesület 1832-ben történt megalapítása a közvetlen bevezetője annak a korszaknak, amely alatt Buda és Pest között öt közúti és két vasúti Duna-híd épült. Az építkezések sorát gróf Széchenyi István Lánchídjának megvalósítása nyitotta meg. E tanulmány keretei szűkek ahhoz, hogy gróf Széchenyi Istvánnak a hazája felvirágoztatása, s ezen belül az első magyarországi állandó Duna-híd létesítése érdekben kifejtett áldozatos munkásságát akár csak vázlatosan is ismertessem és méltassam. Különben is ezt már számosan, nálamnál hivatottabbak, sokkal avatottabb tollal megtették. Ezek írásait ajánlom tehát mindazoknak, akik gróf Széchenyi István életmüvét teljes egészében vagy akárcsak valamilyen vonatkozásában megismerni óhajtják. A pest-budai állandó híd ügyében Széchenyi külföldi útjai alkalmával alapos tanulmányozásokat végzett és számos tárgyalást folytatott az akkori hídépítések nevesebb tervezőivel és irányítóival. Tapasztalatairól alapos jelentésben számolt be a Hídegyesületnek. Már e jelentésében is függőhidat javasol. Az anyagi fedezet biztosítására, melyet 2 000 000 Ft-ra becsült, külföldön már jól bevált módozatot, részvénytársaság alapítását ajánlja. A javaslatot a rendek, majd a főrendek hoszszasan tárgyalták. A biztató kezdetet igen sok huzavona követte. Végül 1936. május 2-án életbe lépett az „Egy állandó hídnak Buda és Pest közötti építéséről" szóló 1836. évi XXVI. törvénycikk. A vállalkozás jogi és pénzügyi lebonyolításával báró Sina György bécsi bankárt, magyarországi földbirtokost bízták meg. Az ő felkérésére 1837 őszén Pestre érkezett William Tierney Clark angol mérnök, aki a helyszíni viszonyok tanulmányozása után háromnyílású lánchíd építését javasolta. Természetesen más szakértőktől is kértek ajánlatot. Georg Rennie angol mérnök négy különféle tervezetet nyújtott be, ezek közül kettő függőhídra - az egyik két-, a másik háromnyílású -, egy öntöttvas ívhídra, egy pedig kétnyílású boltozott kőhídra vonatkozott. Rennie külön felhívta a figyelmet a függőhidak lengéseire, melyeket veszélyesnek nyilvánított. E kijelentés alapján a híd ellenségei azt kezdték hangoztatni, hogy - miután a jégzajlás és árvízveszély miatt csak függőhíd jöhetne szóba - legokosabb az építés gondolatát teljesen elejteni. Végül is szakértőként meghívták Plews és Slater londoni mérnö18