Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)
Abodonhelyi Rába-híd
A bodonhelyi Rába-híd mikrorepedéseket tartalmazó, rideg tulajdonságú zónák keletkezhetnek, tehát az így készült szerkezet a ridegtörés veszélyét hordja magában. Az ilyen előzmények után összehívott bizottság, amelyben a megbízott szakértőkön felül a tervező, a kivitelező, az építtető és felügyeleti szerve is képviselve volt, végül is úgy nyilatkozott, hogy a szerkezet a rendeltetésszerű használatra nem alkalmas, de megfelelő átalakítással és a hozzáférhető hibák megjavításával azzá tehető. Ezek után a tervező kidolgozta az erősítés tervét, amely lényegében az alábbiakat írja elő. A sarokvarratok mágneses repedésvizsgálattal felderített repedéseit el kell távolítani. Ugyanitt merevítő-lemeztől merevítő-lemezig nyúló övszögvasakat kell elhelyezni feszített csavaros kötéssel. Ez lenne hivatott a feltehetően beedződött hőzónájú sarok varratok szerepét átvenni. Az alsó öv húzott szakaszait pótövvel kell ellátni, ugyancsak feszített csavaros kötéssel, majd e húzott szakaszok kettős övlemezét összefogó szegély varratait teljesen el kell távolítani. Az erősítés megtervezésénél, illetve a pót-övlemez méretezésénél kapóra jött az a körülmény, hogy a közbenső támaszok feletti kereszttartók tervezési tévedés folytán gyenge bekötése építési igénybevételét csökkenteni kellett, s ezért a segédjármokat nemcsak a behúzáshoz, hanem a betonozáshoz is felhasználták, holott az eredeti elképzelés szerint a pályalemez a négytámaszú acéltartón készült volna. A három nyílásközépi segédjárom úgy volt az acélszerkezet alá ékelve, hogy azzal éppen csak érintkezett, tehát csak a betonszerkezetekből keletkezhetett járomreakció. A módosított támaszelrendezés természetesen a végleges szerkezet igénybevételeit is módosította, a tartó-menti feszültség eloszlás is megváltozott. (Természetesen a kivitelezési változtatást erőtani vizsgálat előzte meg.) Joggal állapíthatja meg bárki, hogy ha a tervező már eredetileg is a kivitelezett támaszelrendezéssel irányozza elő a betonozást, úgy gazdaságosabb acélszerkezetet tervezhetett volna. Ez igaz, de anélkül, hogy filozofálni akarnék, azt javaslom, a jelen esetben legyünk fatalisták, s örüljünk, hogy a kezdeti „elnézés" végül is haszonnal járt. Egyébként még további tartalék rejtőzött abban, hogy a két lépcsőben megtervezett támaszsüllyesztésnek a második lépcsőjét már - éppen tartalékbiztosítás céljából - nem hajtották végre. A megtervezett erősítés kivitelezése éppen most folyik, a híd azonban már több mint egy évvel ezelőtt olyan stádiumban volt, hogy ha nem hibás, üzembe lehetett volna helyezni. A megerősített híd a számítások szerint az új Közúti Hídszabályzat „C" jelű jármüteherre (egyenle113
