Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)
Abodonhelyi Rába-híd
Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban (1945-1969) hető volt ugyan, de bizonyos, hogy a feltárt felületek nem biztosíthatták a megkövetelt 0,6 mérőszámú súrlódási tényezőt. Ezután valamennyi bekötést le kellett bontani. A helyzet nagyjából minden helyen ugyanolyan volt. Az érdesítést végül is a helyszínen végezték el, mechanikus eljárással és kielégítő eredménnyel. A már sarukon álló híd acéltartóin, közelebbről az alsó öv nyak varratán mágneses repedésvizsgálatot végeztek. A szúrópróbaszerűen kijelölt szakaszokon mindenütt jelentkezetek a gyanított repedések. A melegrepedések a varrat felszíne alatt keletkeznek, ezért szemrevételezéssel nem fedezhetők fel, a varratot keresztül vágva rendszerint radiális helyzetű, tömlő alakú folytonossági hiány képet mutat. Arról, hogy a hídszerkezetben keletkezett-e beedződés vagy sem, csak roncsolásos vizsgálattal lehetett meggyőzni. Ennek céljaira az alsó öv támaszközeli részéből vágtak ki meghatározott méretű darabokat, amelyek vizsgálatával az UKI mellett a Vasipari Kutató Intézetet is megbízták és a vizsgálatok alapján szakvélemény adására a Műszaki Egyetem Mechanikai Technológiai Intézetét is felkérték. A vizsgálat kiterjedt az öv-szegély varrat csiszolatán a heganyagban és a hőhatásövezetben a keménység mérésére; repedés felderítésére, a lángvágás miatti durva hibák kihegesztése hatásának elemzésére, a heganyag mechanikai tulajdonságainak megállapítására. Az alapanyag hegeszthetőségének ellenőrzését a szabvány előírásai szerint végezték. Vizsgálták továbbá az alapanyag beedzodési hajlamát és mesterségesen előidézett repedések terjedésének feltételeit. Az eredmények azt mutatták, hogy a szegélyvarratban mikrorepedések vannak, a hőhatásövezetek helyenként beedződtek. Az alapanyag magas folyási szilárdság mellett (o> = 38-42 kp/cm 2 ) szenet a megengedett arány (0,22 %) felett is (0,23 %), egyéb, a beedződés szempontjából kedvezőtlen hatású ötvözőt (Mn, Si) is a felső határ közelében tartalmazott. A hernyó varratos próbadarabok 0 3,25 és 0 5 mmes elektródákkal készített varratainak hőhatásövezetében mért keménységek a megengedett mértéket meghaladták. A vizsgálatok nagyon sok számszerű és elvi jelentőségű eredményt szolgáltattak, amelyekből az a végkövetkeztetés volt levonható, hogy az adott alapanyag csak előmelegítve, megfelelően megválasztott huzal és bázikus (hochbasisch) fedőpor alkalmazása esetén tekinthető jól hegeszthetőnek. Ettől eltérő technológia hatására az alapanyag a hőhatásövezetben meg nem engedhetően beedződhet, s a heganyagban, de az alapanyagban is 112
