Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)

A mosonmagyaróvári Lajta-híd

A mosonmagyaróvári Laita-híd a tartó több erőt nem vett fel. A terhelések során mért nyúlásokból számított E*£ értékek diagramjai mindkét tartónál az I., illetve II. feszültségi stádium szerint számított acélfeszültségek által határolt szektorban helyezkednek el. A harmadik tartót fárasztó vizsgálatnak vetették alá. Olyan teherelrendezés és fárasztóerő volt kívánatos, amely a valóságos műtárgy fárasztási erőjátékának megfelelő igénybevételt okoz. A számításokkal meghatározott 9,0-13,0 Mp között változó nagyságú erő a harmadban, a hossztengelyhez képest 6 cm-re külpontosán, pontszerűen támadta a tartót és abban változó nagyságú igénybevételt keltett. A keletkező igénybevétel analóg volt a tényleges szerkezet üzemi terheléséből számolt igénybevétellel. A fárasztást 2xl0

6 ismétlésig folytatták. A pulzálás előtt statikus terhelést hajtottak végre 10 Mp-os lépcsőkben emelkedő, 30 Mp végértékű, a fent körülírt támadáspontú koncentrált erővel és a legnagyobb igénybevételt helyén mérték a lehajlást. A statikus terhelést a fárasztóterhelés befejezése után megismételték. A mértékadó keresztmetszetben két lehajlásmérő órával mért elmozdulások átlagértékei: P [Mpl n [mm] n Imml í) 0 10 1,22 20 2,89 30 5,48 0 0,66 10 20 30 0 2x10 ismétlés után 0 0 10 1,56 20 3,28 30 5,06 0 0,07 0 1,55 3,22 4,96 0,04 A szerkezeten sem a fárasztó terhelés, sem a statikus terhelés káros elváltozást, repedést nem idézett elő. 105