Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között (Lánchíd füzetek 3., 2007)
A mosonmagyaróvári Lajta-híd
Zsamboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban (1945-1969) Ilyen előzmények mellett került sor a kivitelezésre. A régi híd alépítményei kis átalakítással alkalmassá váltak az új felszerkezet hordására. A tervezett híd fesztávát a régiéhez képest a lehetőség határáig megnövelték, hogy ezzel a viszonylag keskeny síkalapok alatt keletkező talajfeszültség eloszlását kedvező értelemben befolyásolják. Erre azért volt szükség, mert az eredeti fesztáv megtartása esetén a réginél jelentősen súlyosabb vb. felszerkezet miatt a megengedhetőnél nagyobb élfeszültség keletkezhetett volna. Az acélszerkezet gyártását és szerelését a Közúti Gépellátó Vállalat hidas részlegének kellet végrehajtania. Az általa összeállított technológiai utasítás szerint a lemezek leélezésén kívül minden munkát a helyszínen kellett elvégezni. A beruházó ugyan kifejezte aggályát, de kivitelezőt e szándékától eltéríteni nem sikerült. Ennek folyományaként azután igen sok bonyodalom keletkezett. Az első baj azonban még nem is az érdemi munkával, hanem magával az alapanyaggal volt. Az átvételre felkínált - egyebekben megfelelő tulajdonságokkal rendelkező lemezek hullámossága az eltűrhető mértéket többszörösen meghaladta. A hengermű simító hengerléssel és a hideg alakítás káros feszültségei miatt hőkezeléssel igyekezett az anyagot elfogadhatóvá tenni. Nem sikerült. Új lemezeket hengereltek, de az elsőknél kisebb szélességgel, mert az akkoriban elkészült új hőkezelő kemence a kívánt szélesség (2300 mm) befogadására nem volt alkalmas. A megváltozott lemezméret folytán a lemeztervet át kellett dolgozni, mert a síklemez vastagsági méretének változtatását az erőtani követelmények mellett a tábla-méretek is determinálták. A gyártást a beállványozott nyílásban, kissé megemelt helyzetben végezték. A technológiai utasítás meghatározta az illesztendő élek kialakítását, megadta a hegesztés sorrendjét, és előirányozta a paramétereket. E paraméterek azonban nem az előírt előzetes technológiai próbák eredményei alapján lettek megállapítva, mert ezek készítését az üzem minden sürgetés és hiányolás ellenére elmulasztotta, hanem a szakirodalom által ajánlott értékek alapján, íróasztal mellett készültek, s a helyi viszonyokat sem vizsgálták meg kellő alapossággal. Súlyosbította a helyzetet az a körülmény, hogy a vállalat korábban nem végezett még automatikus hegesztéseket, így tulajdonképpen gyakorlati tapasztalatokkal se nagyon rendelkeztek. Az alapanyagot a tervezés során még MTA 50 minőségűnek írták elő, mire azonban a hengerlésre került a sor, már új szabvány volt ér106
