Közúti hidász almanach 2004 (Lánchíd füzetek 1., 2005)

Tanulmányok - Mérnökportrék - Dr. Palotás László

HIDÁSZ ALMANACH 2004 Mérnökportrék nyugat-német újságírónő, elküldték hozzám éppen, hogy a hidakról beszélgessen velem, és akkor elkezdtem így beszélni németül vele, azt mondja, hogy valami csodálatos, hogy lehet ilyen lelkesen? Mondom, nem tudok lelkesedés nélkül beszélni a hidakról, mert higgyék el nekem, a híd nem csak műszaki alkotás, ami partokat köt össze, hanem lelkeket köt össze, szeretetet visz tovább, és ezért érdemes hidásznak menni. Mindig is vallom, és most is úgy érzem, hogy ezért vagyok elsődlegesen hidász. Azt szeretném megkérdezni még, milyen elismerésekben volt része, hivatalos kitüntetésekre gondolok, és úgy érzi-e, hogy az elismerések arányban vannak-e az életművel? Hétszeres kiváló dolgozó vagyok, legkülönbözőbb, korszakban kaptam, legutóbb is. Kaptam Népköztársasági érdemrendet, előzetesen kaptam egy Munka-érdemrend ezüst fokozatát, később megkaptam az arany fokozatát. És azon kívül kaptam minisztertanácsi elismeréseket, akadémiai díjat, Kossuth-díjat, kétszeres Jáky-díjat kaptam, egy nemzetközi, úgynevezett Comporgan díjat kaptam, szóval sok mindent kaptam. És kérdezték tőlem már, hogy „és meg vagyok elégedve mindennel?" Eggyel nem vagyok megelégedve: úgy éreztem, hogy hihetetlen sokat dolgoztam a tudomány területén, és akadémikust nem csináltak belőlem. Holott megígérték már 1962-ben, hogy meg fogom kapni. Akkor még lehetett volna, de később szereztem magamnak olyan, hogy mondjam, velem nem szimpatizáló embereket, akik itt döntöttek az egyetemen, hogy ne legyek akadémikus. Én ezt kibírtam, most már ott tartok, hogy ha megkérdezik, hogy mi életem legnagyobb eredménye: öt becsületes, egészséges, jóravaló gyerek, négy lány egy fiú. Nagyon szépen végeztek, mindegyik családos, fiam egyetemi tanár az NSZK-ban, a lányaim közük egy mérnök, egy orvos, egy fogorvos és egy fizikus. Szóval mindenki végzett, mindenki megvan, mindenki rendesen él, mindenki becsületesen él, mi az életünk legszebb eredménye? Becsületes gyerekek szüleinek lenni. Ez az enyém. És gondolom az is, hogy tisztelettel övezik önt és a munkáját, nyilván azért, mert olyan oktató volt, aki nem csupán a szakmával, hanem az emberek nevelésével is foglakozott. Miben foglalná össze a fiatal műszakiak számára életpályáján szerzett tapasztalatokat, és milyen tanácsokat adna? 219