Közúti hidász almanach 2004 (Lánchíd füzetek 1., 2005)

Tanulmányok - Mérnökportrék - Dr. Palotás László

HIDÁSZ ALMANACH 2004 Mérnökportrék Ha visszagondolok az életemre, sok-sok nehézség volt, nem mindig sikerült elérni azt, amit szerettem volna, sem erkölcsileg, sem anyagiakban, mégiscsak egyet tudok. A mi számunkra az elsődleges a becsületes munka, mert állítom, hogy a becsületes munka, a jó minőségű munka előbb utóbb, még ha hosszútávon is, de kifizetődik. Ezt tudomásul kell venni. Nem kell elégedetlennek lenni a sorsunkkal, mert higygyék el nekem a fiatalok, előbb-utóbb mindig elnyeri az érték a jutalmát. És ne kívánjunk túl sokat az élettől. Mit kívánjunk az élettől? Megértést a környezetünkben, szeretet a családunkban, és egészséget és akkor semmi problémánk nem lesz. Ne legyünk sose túlságosan nagyravágyók és elégedetlenek. Ez az én hitvallásom, és ezt üzenhetem mindenkinek. Köszönöm szépen, és minden jót kívánok a további életben. Én is nagyon köszönöm, örülök, hogy kicsit elbeszélgethettem. Persze tudjátok bennem hihetetlen sok exaltáció van. Én gyerekkorom óta én mindig extázisba jöttem az irodalomtól, egy verstől, egy zenedarabtól, és ha nem lettem volna ilyen, akkor azt hiszem nem tudtam volna rendesen élni sem, és produkálni sem, mindenhez szeretet kell és lelkesedés kell, a szakmai élethez is és az emberi élethez is. És szorgalom. No jó, anélkül persze hogy nincsen, no de az velejár. Anélkül nem lehet élni, hogy ne akarjon mindent-mindent. Nekem volt egy furcsa felfogásom: ha egyszer valamit rám bíztak, akkor azt mondtam: ezt meg kell csinálnom, akkor csak jól szabad megcsinálnom. Azért én voltam a legjobb táncos annak idején, elég jó hangom volt, nagyon jól énekeltem, azonkívül kiválóan kártyáztam bridzset, tarokkot, mindent csak első fokon szabad csinálni, ez magától értetődik, mert volt egy ilyen büszkeség is bennem, hogy én mindent el tudok intézni, nemcsak a szakmait, hanem még ezt is. Én nagyon-nagyon örülök annak, hogy ez volt az én felfogásom már diákkoromban is. Én voltam az aki mindig köszöntöttem a tanárokat, az igazgatót, rendeztem a diákelőadásokat, én voltam monológ-mondó, játszottam vígjátékban, drámákban, mindenfélében. Mindig szerettem szerepelni. De ha már egyszer szerepelek, akkor már jól szerepeljek. Ez mondjuk lehet, hogy nem baj, Köszönöm szépen. 220