A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1994-1999. (2001)

Az útügy a világrészközi út magyar szakasza kiépítésének tükrében

A KISKŐRÖSI KÖZÚTI SZAKGYŰJTEMÉNY EVKÖNYVE 1994-1999 Ezek szerint a 365.000 bruttó tonnát terhelni fogja a 60.000 pengő" létesítési költség 4 %-kos kamatja 2400 pengő, továbbá 30 éves gazdaságos élettartamot véve fel, a tőke törlesztési részlete évi 2000 pengő, végül az elkerülhetetlen fenntartási költség, mely a létesítést követő előző évben ugyan minimális, azonban idővel növekvő tendenciát mutat, de így is középértékben legalább 600 pengőt tesz. Fentiekből az következik, hogy 1000 tonna napi terhelésű út évi fenntartása burkolatépítés útján 5000 pengőt emészt kilométerenként. Ezen adat helytálló voltát részletes statisztikai felvételekkel minden egyes burkolatnemre vonatkozólag bizonyítani kellene. A rendelkezésemre álló hazai, valamint a külföldi adatok e körül az érték körül mozognak s szórásuk nem haladja meg a 30 %-kot, ami az észlelés durvaságát, az alkalmazott közelítő módszereket véve figyelembe, kielégítő' hibahatárnak tekinthető. Egy tonnakilométerre adódó útpályaköltségek tehát 1.37 fillért tesznek ki. A szállítás tonnakilométerének ezen útpálya-költségei több változótól függenek; ilyenek: 1. az útpálya szélessége, 2. a burkolat milyensége, 3. a burkolat fentartásának módja, 4. a burkolat állapota, 5. a hely geofizikai és 6. meteorológiai viszonyai, 7. a forgalmat lebonyolító járművek milyensége s 8. azok vontatásának, valamint 9. abroncsozásának módja. A felsorolt tényezó'k hatásának vizsgálata primer feladata lenne az állami vagy más útügyi kutató intézetnek. Továbi következtetéseink levonása szempontjából nem is az a fontos, hogy ez az érték 4 tizedesig pontosan határoztassék meg, hanem az, hogy a statisztikai adatok alapján hazánkra fentebb meghatározott átlagérték sok minden útügyi kérdésre nyújt felvilágosítást. Eminensen szembeöüőez érték tudatában az állami utak fenntartására fordított összeg elégtelen volta. Állami utaink forgalmi teljesítménye a 28-29. évi számlálás szerint napi 2,951.000 tkm. Az 1.4 filléres útpálya tonnakilométer kulcs szerint ez napi 41.314 pengőt jelent karbantartásban, vagyis évente 15 millió pengő volna szükséges az államutak fenntartására, szemben az erre a célra fordított 2 millió pengővel. Törvényhatósági utainkon lebonyolódó forgalom napi 6.946.000 tkm, ami évi összegben 35.5 millió pengőt tesz ki törvényhatósági közúti szükségletben. Ez az összeg törvényhatóságaink költségvetésében közelítőleg megtalálható. Természetes, hogy vannak egyes törvényhatóságaink, melyek a szükséges átlagnál többet, de vannak olyanok is, melyek kevesebbet fordítanak utaik fenntartására. Országos átlagban megállapítható azonban, hogy a törvényhatósági közutak fenntartására fordított költségek a terhelési igényeknek megfelelők, evvel szemben az állami utakat, - amennyiben korszerűen átépítve nincsenek, - rendkívül rosszaknak tartja és lehetősége szerint kerüli. Gyakorlati eseteket tudnék felemlíteni arra, hogy a gépjárművek az állami főútvonalat elkerülve a jobb törvényhatósági utakat még kerülő árán is felkeresik. A tonnakilométer útpálya költségnek előbb kiszámított értéke felhasználható továbbá annak a kérdésnek tisztázására is, hogy valamely útszakasz átépítésére mily költség fordítható, illetve, hogy a már megépült útszakasz kiépítése gazdaságosnak mondható-e, avagy helytáll az a gyakran hallható szemrehányás, hogy luxusutakat építettünk. Vegyük figyelembe, hogy nehéz-burkolatú útszakaszaink km-kénti kiépítési költsége átlagosan 100.000 pengőre értékelhető- a múltban kifejlődött gyakorlat és régi egységárak szerint - (azóta az árak lényegesen csökkentek), ami azt jelenti, hogy a kulcs - melyet a tonnakilométer pályaköltségére kiszámítottunk - 1600 tonna napi forgalmú út esetén tenné az említett beruházást indokolttá. Tény az, hogy átépített állami útszakaszaink között vannak olyanok, melyeknek napi forgalma nem éri el ezt az értéket, legalább is a 928-29-es forgalomszámláláskor nem ilyen értékekkel vétetett tekintetbe, azonban nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy az útvonal kiépülésével a forgalom rohamosan nő, s így a magyar államutak átépítésénél alig található szakasz, mely luxusútnak volna minősíthető. Luxus-számba megy azonban államutaink nagymértékű elhanyagolása, mert mint erre már az útügy közgazdasági vonatkozásairól írott tanulmányomban rámutattam, az államutak rossz állapota következtében a magyar közgazdaságot érő veszteség meghaladja a 22 millió pengőt évenként. A fentiekben felsoroltam azokat a tényezőket, amelyek a tonnakilométer pályaköltség kialakulására befolyással vannak, szándékosan nem vettem tekintetbe ezek között egy lényeges tényezőt és ez a forgalom sebessége. 59