A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1994-1999. (2001)

Az útügy a világrészközi út magyar szakasza kiépítésének tükrében

A KISKŐRÖSI KÖZÚTI SZAKGYŰJTEMÉNY ÉVKÖNYVE 1994-1999 A forgalomszámlálással képet nyertünk az állami közutak terheléséről és evvel az azokon alkalmazandó különböző' útburkolási illetve útfenntartási módokról. A feladat műszaki részének ilyképen való meghatározása után következik a pénzügyi megoldás mikéntjének meghatározása. A kritikus krónikás szerepét véve át, megállapíthatjuk, hogy az 1928. évi átépítések idején erős gazdasági fellendülés, a gépjárművek számának gyors ütemben való növekedése tapasztalható, mint gazdasági jelenség (3. ábra). Mi sem természetesebb, mint az, hogy a gépjárművekkel gondolják megfizettetni az utak korszerű átépítésének költségeit. Ez a gondolat érvényesül a gépjárművek közúti közlekedési adójáról szóló 1928. évi VI. törvénycikkben. Ennek alapvető tévedése, hogy az adót nem állítja arányban a közutak használatának mértékével, hanem gépjárművenként kiveti tekintet nélkül arra, hogy az a közúti forgalomban mily mértékben vesz részt. A törvény hatása károsan jelentkezik két irányban: elsősorban visszafejleszti az addig kedvezően alakuló magyar automobilizmust (1. és 3. ábra), másodsorban nem biztosít elégséges anyagi eszközöket az utak korszerű átépítésére. Kezdetben a törvény megjelenésével egyező időpontban optimizmussal kezelik a várható jövedelmek szempontjából az utak átépítését és így kerül kiírásra 40-60%-os készpénz és vállalkozói hitelezéses kulcs mellett a Budapest-balatoni és a Budapest-győri állami út átépítése. Rövid idő alatt kitűnik azonban, hogy a gépjárművekből várható jövedelem csak a kedvező konjuktúra folytatódása esetén és akkor is csak évek multán lesz elégséges az utak szükségleteinek kielégítésére. Ezen időszak áthidalásának céljából bevezetik a teljes összegében vállalkozói hitelezéssel való építkezéseket. A kincstár kötelezójegyeket bocsájt ki, melyek 6 éven át 12 egyenlő félévi részletben törlesztetnek; a vállalkozó feladatává tétetik a szükséges hitelek megszerzése. A kötelezójegyek alapján nagy építési konjunktúra indul meg, melynek jelenségeit a 8. ábra szemlélteti. Talán szükségtelen kommentárokat fűzni ahhoz, hogy a gazdasági életnek az útügyek terén az 1930. évben mutatkozó szélső megterhelése, mily káros következményekkel jár néhány évvel később. Az 1931 nyarán bekövetkezett bankzárlat a kötelezój egyek árfolyamának zuhanását s evvel az építkezések további lehetőségének megszűnését eredményezi. Ami a világrészközi út magyar szakaszát illeti, úgy ez Bécs irányában még idejében kiépül, azonban a Budapest-szegedi szakasz átépítése annak ellenére, hogy Kecskemétig, sőt egyes szakaszokon még azon túl is, a megtartott versenytárgyalások alapján kötött szerződésekkel egyes vállalkozók számára biztosítva van, az említett bankzárlat következtében elmarad. Az 1932 őszén hivatalba lépő Gömbös-kormány első feladatai közt szerepel a kecskeméti út átépítésének végrehajtása. A szerződések megkötése óta eltelt hosszú időben bekövetkezett változások miatt azonban szükségesnek tartja az új kormány a burkolatok egységárának revízióját. E téren megtörténnek az első lépések s így az építkezés 1933 tavaszán megindul, 1934 őszén megnyílik a szegedi út Budapest-kecskeméti szakasza. A világrészközi út szempontjából magyar részről megoldandó utolsó probléma a Kecskemét-Szeged-horgosi útszakasz építése pénzügyi előfeltételeinek megteremtése. 1934 tavaszán a költségvetés letárgyalása után a XXI. törvénycikkben felhatalmazást nyer a kormány 10.5 millió pengő erejéig újabb kincstári kötelezőjegyek kibocsátására; s ezzel egyes állami útszakaszok átépítésének végrehajtására. Ezen kötelezój egyek szintén 12 részletben törlesztetnek, azonban a részletek nem egyenlőek, hanem eleinte alacsonyabbak, majd progresszíve növekednek. A törlesztési részletek különbözőségének mértéke úgy állott elő, hogy az állami költségvetésben a kiadott kötelezójegyek tervszerű beváltásának céljára évi 10 millió pengő körüli összeg állíttatott be, melyet meghaladni nem lehet és nem szabad, a régebbi terhekből származólag pedig az 1935-36. években ez az összeg közel kimeríttetett, s így szükség volt az új terhek törlesztésének megfelelő arányosítására. A világrészközi út magyar szakaszának megépítésénél találkoztunk tehát a pénzügyi megoldások majd minden lehetőségével: a készpénzes - részben vállalkozói hitelezéses -, majd a kincstári kötelezőjeggyel való építés kétféle, az egyenlő részletes s a változó részletes módozatával ismerkedtünk meg; kétségtelen, hogy ezek a megoldások ideálisoknak egyáltalán nem mondhatók. 57