A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1994-1999. (2001)

Az útügy a világrészközi út magyar szakasza kiépítésének tükrében

A KISKŐRÖSI KÖZÚTI SZAKGYŰJTEMÉNY ÉVKÖNYVE 1994-1999 A mai értelemben vett forgalomszámlálások közül elsó'nek az angol forgalomszámlálást tekinthetjük, melyet 1922-ben, illetve 1923-ban foganatosítottak az angol utakon. A brittek az utakat aszerint, hogy milyen mértékben vesznek részt a közúti közlekedés lebonyolításában különböző' osztályokba sorolják teljesen függetlenül attól, hogy mely hatóság tartja fenn azokat. 1922 óta háromévenként tartanak rendszeres forgalomszámlálást az Egyesült királyság úthálózatán. Az első osztályú útvonalakon 4600 helyen végeznek észleléseket, az egyes megfigyelő állomások távolsága áüagosan 8.6 km. A számlálást olyan két egymásután következő napon eszközlik, amikor semmi rendkívüli esemény nem zavarja a normális forgalmat. Az észlelés reggel 6 és este 10 óra között 16 nappali órán keresztül történik. Az angol statisztika 23 terhelési kategóriába csoportosítja a közúti járműveket, ebben 12 motoros, 5 állatokkal vont és 6 egyéb járómű csoport van. A statisztikai eredményekből néhány érdekességre kívánnék rámutatni, egy ilyen az a körülmény, hogy míg a járművek száma 50%-nyi növekedést mutat, addig a forgalmi terhelés 100 %-kal növekszik. Röviden ez azt jelenti, hogy a közúti forgalomban résztvevő járművek teherbírása erősen növekedett az utóbbi évek folyamán, vagyis a közúti szállítás gazdaságossága emelkedett. További érdekesség adódik az utak és vasutak szintbeni keresztezésének megfigyelésénél, hol a statisztikák beszámolnak oly esetekről, melyeknél 16 órából 12 óra és 9 perc időtartamon át akadályozták a sorompók a közúti forgalmat. Németországban, mint az előzőekben már említettem a múlt században is végeztek forgalomszámlálást; - egyes tartományokban a háború előtt 5 évenkint gyűjtöttek statisztikai adatokat. A háború után az első mai értelemben vett forgalomszámlálást a Deutscher Strassenbau Verband végezte 1924-ben. Az adatgyűjtést azóta négyévenkint megismétlik. A német forgalomszámlálás technikája a következő: a birodalom területén fekvő 90.000 kilométernyi állami és tartományi közúton összesen 17.500 helyen számlálják a forgalmat. Az egyes észlelőhelyek távolsága áüagosan 5.2 km. A számlálás 21 nappali és 7 éjjeli észlelés öszszevetése, melyeket úgy osztanak be, hogy az év minden szakára és a hét minden egyes napjára esik egy-egy megfigyelés. A nappali számlálás reggel 6-tól este 8-ig, az éjjeli este 8-tól reggel 6-ig terjed. A személyzet kímélése céljából a nappali és éjjeli számlálásokat megosztják egymásután következő két hétköznapra és két éjjelre, vagyis a 24 órás megfigyelést 4 munkanap alatt végzik el. A járóműveket három kategóriába sorozzák, az első az állati erővel vont - a második a gépi erővel vont személyforgalmat szolgáló - (automobil és motorkerékpár), a harmadik a gépi erővel vont teherforgalmat szolgáló -járműveket foglalja magában. Az egyes kategóriákat az egységesen szerkesztett számláló-lapok megfelélő rovatában jegyzi be a számlálást végző egyén. Az útpálya tényleges terhelést átlagsúlyok felvételével számítják. Vonóállatra 0.4 tonna, fogatra terhelés szerint 1-3 tonna, motorkerékpárra 0.3 tonna, személyautóra 2 tonna, üres teherautóra 4 tonna, terheltre 8 tonna, üres pótkocsira 2 tonna, terheltre 6 tonna súlyt vesznek fel, vagyis 8 terhelési kategóriába osztják a járműveket. A különleges terheket p. o. gőzhenger, tényleges súlyukkal veszik fel. Az adatok alapján jármű- és tonnatérképeket készítenek, amelyeken különböző vastagságú sávokkal tüntetik fel a járművek sűrűségét, illetve tonnasúlyát. A térképekből kitűnik, hogy a legnagyobb tonnaterhelés csak ritkán esik össze a legsűrűbb forgalommal. Itt is megállapítható, hogy helyes következtetéseket csak a szakszerűen végrehajtott számlálásokból lehet levonni. Hasonlóan az angol észlelésekhez a németek is megállapítják, hogy a forgalmi sűrűség növekedésének mértékénél jóval nagyobb a terhelés növekedésének mértéke. A térképek azt mutatják, hogy a legnagyobb forgalmi sűrűség és legnagyobb terhelés elsősorban a városok és az ipari centrumok környéken keletkezik, míg nagy távolságú átmenőforgalom okozta egyenletes terhelés csak újabban észlelhető egyes vonalakon. Az olaszországi forgalomszámlálások nagyjából az angol és a német módszer összevetésének tekinthetők. Külön számolják az első- és másodosztályú utak forgalmát (Viabilita maggipre e minőre). Az Azienda Autonómia Statale della Strada által kezelt 12.000 km-nyi állami úthálózat 3.500 pontján végeznek megfigyeléseket, az egyes észlelőhelyek távolsága tehát áüag 3.4 km. 53