A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 2000-2006. (2007)

VII. Szakmatörténeti tanulmányok

Dávid Tivadar - Simonyi Alfonz - dr. Tóth Ernő 2. Az üzemmérnökségek története Bevezetés 2004-ben „Az üzemmérnökségek 30 éve" címmel kiállítás és részletes tanulmány készült. [1] Jelen összefoglaló nem kivonata ennek, hanem igyekszik az ebben foglaltakat az egyes korszakok körülményeire (forgalom, útállapotok, stb.), az átszervezések okaira rámutatni. A hivatkozott tanulmány, a példaszerűen említett irodalommal együttesen alkalmas az üzemmérnökségek megismerésére. Az autópályák üzemmérnökségeiről ebben az írásban kevés szó esik, részben azért, mert más volt fejlődésük, részben azért, mert ezekről bőséges irodalom áll rendelkezésre. PL: [2] 2.1 Az államépítészeti hivatalok idejében (1868-1950) Az úthálózat az 1890-ben megalkotott I. törvénycikk, az „Úttörvény" („Törvény a közutakról és a vámokról") szerint alapvetően: állami, törvényhatósági- és községi (vicinális) utakból állt. Ezeket költségvetésből, megyei útalapból, ill. közmunkából tartották fenn. Kezdetben az úthálózat nagy része kiépítetlen volt, majd fokozatosan, főleg makadámburkolattal épült ki (1950-ben a hálózat 81%-át tette ki). A földutak aránya még 1950-ben is jelentős (7%) volt, kő- beton- és aszfaltburkolat kevés (12%) volt. [3] Az utak forgalmában a személygépkocsik száma (max. 30 ezer) a fogatolthoz képest csekély volt. Az utak fenntartásában az adottságoknak megfelelő volt a megyénként szervezett Államépítészeti Hivatalok működése. Említésre méltó, hogy az állami utak mellett a törvényhatóságok műszaki ügyeit is ezek intézték. Az utak felügyeletét, javítását útmesterek irányításával útkaparók/útőrök végezték. [4] Az állami utakon már 1866-ban 208 útmester és 1352 útkaparó tevékenykedett. [5] A makadám-utakat kézi szerszámokkal az útkaparók elfogadható állapotban tudták tartani, bár nagy volt a kigödrösödött utak javítására felhasznált kőanyag mennyisége, pl. 1941-ben 57 m

3 zúzottkövet terítettek el km-ként, összesen 332 ezer m

3-t az említett évben. [4] Fokozatosan úthengereket is alkalmaztak, ez javította az útállapotot. A főutakon (ezek hálózatát 1934-ban jelölték ki) általában állandó: beton-, kő-, aszfaltburkolat volt, ezek fenntartásában vállalatok is részt vettek. Az útfenntartás minisztériumi irányítású volt, pontosan szabályozva az államépítészeti hivatalok, az útmesterek, az útkaparók munkáját. [6] Az útmestereket 10 hónapos tanfolyamon képezték, az útkaparók hivatalos, megbecsült személyek voltak. [4] A 82 éve jól működő, kis létszámú mérnöki hivatalokat 1950-ban „elvi" okokból megszüntették úgy, hogy gyökeresen mindent megváltoztattak. 2.2 Megyei tanácsi irányítás, útfenntartó vállalati munka (1950-54) Az úthálózat 1948. után változott, ekkor a törvényhatósági utakat állami kezelésbe vették. [4] Az úthálózat a háborús pusztítás következtében igen rossz állapotba került. Kedvező volt, hogy 1950-től már útépítési, korszerűsítési munkák készültek. A forgalomban a személygépkocsik aránya a korábbiaknál is kisebb volt (fogatolt 88%), ennek ellenére, helyesen, 1950-54-ben a megépült 1000 km-nyi útból kb. 500 km állandó burkolatú volt. [7] Az útfenntartás megyei irányításában az államépítészeti hivatalok állományából átvett néhány mérnök részt vett, az útőrök (ekkor már hivatalosan így hívták őket) új, vállalati (jövedelmezőségi) szemlélettel, brigádokban dolgoztak, a 340/1949. MT rendelet alapján létrehozott megyei útfenntartó vállalatoknál. A több mint 22 ezer km-nyi makadámút javítására évente kb. 1 millió m

3 kőanyagot terítettek el, ezek járhatóságának érdekében már 1953-ban kísérletek történtek portalanításukra. [7] A bevezetett gyakorlat nem vált be, ezért négy év múlva változott a szervezet. [4] 2.3 Közúti kirendeltségek irányítják az útfenntartást (1954-58) Az úthálózat nem változott, az útállapot rossz volt, a forgalom kismértékben csökkent. [8] Minisztériumi irányítással (IX. Út-, Hídosztály) 12 közúti kirendeltséget szerveztek: Budapest, Debrecen, Eger, Miskolc, Győr, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Kecskemét, Nyíregyháza, Pécs, Székesfehérvár, Zalaegerszeg székhellyel. Említést érdemel, hogy 82