A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 2000-2006. (2007)

VII. Szakmatörténeti tanulmányok

WJJIMMUJ.MilU.yM utak 36 %-nál a minimális 6 m-es igényt nem érte el. A Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban (KPM) 1970. évben az útügyek irányításában végrehajtott jelentős személycserék ennek következményei. Az új vezetés megerősítette a megyei igazgatóságok önállóságát, elismertségét, lehetőséget biztosított jelentős bérfejlesztésre, aminek eredményeképpen növekedett az útfenntartásban a mérnökök és egyéb szakemberek (gépkezelők, szakmunkások) száma. Erőteljes gépesítést irányzott elő a közúti építő vállalatoknál is (aszfaltkeverőtelepek, korszerű bedolgozó gépek, stb.), így jelentősen növekedett az országban a melegaszfalt-termelés mennyisége. A nagyobb költségű és időigényes útkorszerűsítési munkák helyett a burkolatok szükséges szélesítése és aszfaltbetonnal történő megerősítése nagy ütemben megindult, elsősorban vállalati kivitelezésben. A folyamatosan növekvő hosszúságú, korszerű aszfaltbeton-kopórétegű utakon gyorsult a forgalom, ennek biztonsága érdekében fokozott igény jelentkezett a jelzésrendszerek (burkolatjelek, közúti táblák) és egyéb közúti tartozékok kihelyezésére, folyamatos ellenőrzésére. Az új minisztériumi vezetés komplex tevékenységként az útüzemeltetés fogalmát vezette be, először a szakmai körökbe, majd a közvéleménybe. Látványos előrelépés történt a téli időszak forgalombiztosítása terén: új, korszerű hóekék, hómarók és sószórók beszerzésére került sor (UNIMOG program). 1974-ben a síkosság elleni védekezésben 30%-os arányú volt a só alkalmazása és 474-re emelkedett a hó-eltakarító eszközök száma. [10, 17] Az útüzemeltetés komplex téli, nyári tevékenységgé fejlődött, amelyet már üzemmérnökségi szervezetben lehetett jól ellátni. Az útmesterségek technikailag és szervezetileg megerősítve, fokozatosan átalakultak üzemmérnökségi szervezetbe. A hírközlés és az informálás az üzemeltetés részévé vált országosan, megalakult az UTINFORM. Lényeges előrelépés volt az útmesteri telepek fejlesztésében, amelyet az UVATERV által kidolgozott irányelvek segítettek. [18] Az üzemmérnökségek kivették részüket a 6 m-nél keskenyebb utak szélesítésében: 1974-ben már 5,2 m volt az országos utak átlagszélessége. Ehhez 19 millió m

2 útalapot kellett építeni. [3] Figyelemreméltó, hogy a létszám a gépesítésnek köszönhetően nem nőtt, hanem csökkent: 1974-ben 4817 fő volt. [10] 2.6 Az üzemmérnökségek hős/fénykora (1974-83) Az úthálózat hossza érdemben nem változott, ezen belül azonban már közel 200 km-nyi gyorsforgalmi út volt (1968-ban 52 km volt) és rendkívül sok: 10 ezer km aszfaltbeton burkolat épült, közel nyolcszorosára nőtt ezzel a korszerű burkolatok hossza. [8] A személygépkocsik száma: 490 ezerről több mint 1,2 millióra növekedett. [8] Az útállapot lényegesen javult: az állagmegóvásban szerepe volt az üzemmérnökségi gépláncok évi több mint 3000 km-en készített felületi bevonási és a házilagos profiljavító, pályaszerkezeterősítő munkáinak (évi 600 km). [14] Az üzemmérnökségek nem részletes utasítás alapján és nem egy időben, hanem az adottságoknak megfelelően szerveződtek meg. Alapvető igény volt, hogy az útmesterségek helyébe lépő egységek vezetői felsőfokú végzettségűek legyenek. Az igazgatóságok adatai szerint 1972-73-ban 12, 1974-ben pedig 44 54