A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 2000-2006. (2007)

VII. Szakmatörténeti tanulmányok

modók 40 éven felül fel nem vétetnek I.. s a jelentkezők közül ..la kőművesek és kőfaragók elsőséget nyernek...". A pályázatban említett „építészi intézetek" elsősorban állami építkezések lebonyolítására hozatnak létre Budán, Pozsonyban, Kassán, Sopronban és Nagyváradon. 1.2 Útmesterek és útbiztosok Az 1867-es kiegyezést követően megalakult magyar minisztérium továbbra is fenntartotta a közútkezelés előbb vázolt helyzetét - azzal a módosítással, hogy az egykori 46 középítészi hivatal helyett 21 maradt meg. Felismerve azonban azt, hogy a törvényhatósági utak karbantartásának szakszerűsége nem mindenütt biztosított, utasításban írja elő a minisztérium a megyei és városi hatóságok számára „...a királyi ország utak fenntartása körüli munkák megfigyelésével megbízott úti biztosok..." teendőit és azok mikénti ellátását. Az utasítás itt még kényesen vigyáz arra, hogy ne említse a Bach-korszakban bevezetett „úti mesterek" megnevezést, ehelyett csak „úti biztosok"-nak nevezte őket. Nem érdektelen, ha elsorolunk az utasításban említett úti biztosi kötelezettségek közül egynéhányat. Elsősorban az úti biztos az, aki felügyeli, irányítja, utasítja és oktatja az útkaparókat munkájuk ellátásában. Az úti biztos az, aki köteles a rábízott úthálózati körzetet heti két alkalommal beutazni s ellenőrizni annak állapotát és az ott folyó karbantartási, vagy építési munkákat. Az esetenként szükséges nagyobb mértékű fenntartási munkálatokat személyesen kell irányítania, amihez karbantartási terveket is neki kell elkészítenie, melyet jóváhagyásra fel kell terjesztenie a megyei alispáni hivatalhoz. Felügyeli az esetenként felmerülő kőszállításokat. Rendszeresen ellenőrizni köteles az úthálózatán lévő hidak állapotát. Az utasítás azt a kívánságot is tartalmazza, hogy az úti biztos lakhelye lehetőleg a rábízott úthálózat középpontjában legyen. Nem sokkal ezután a közlekedési tárca ugyanilyen részletes utasításban írja elő az „útkaparók" kötelmeit is. Az országban 1870-1876 között bevezetett közigazgatási reform a közútkezelés rendszerét is jelentősen megváltoztatja. A reform azzal kezdődött, hogy a közlekedési tárcán belül létrehozták a „középítészeti felügyelő"-'] szervezetet azzal a feladattal, hogy ellenőrizze folyamatosan és rendszeresen a középítészeti szolgálatot és az állami utak, hidak és folyam-szakaszok rendszeres megvizsgálásával győződjék meg arról, vajon megfelelő-e műszaki állapotuk. A törvényhatóságok is léptek: 1872-ben létrehozták több vármegyében a „fő-útbiztos" beosztást, aki az egész megye úthálózatának karbantartását és fejlesztését irányítja. Mint említettük 1874-ben megszűntek a megyei mérnöki hivatalok s helyükbe lépnek az útbiztosi körzetek, amelyekben az útbiztosok irányították az útkaparók fenntartási munkáját. Példaként említhetjük, hogy 1877-ben Bihar megye egy fő útbiztosa felügyelte az 5 al-útbiztos munkáját, akik összesen 35 útkaparó fölött rendelkezhettek. Ha figyelembe vesszük, hogy a megye törvényhatósági útjainak összes hossza 770 km volt, belátható, hogy az egy útkaparóra eső mintegy 22 km út karbantartása semmiképpen nem volt teljesíthető. Az 1876. évi XXXIII. törvény létrehozza a megyei Államépítészeti Hivatalokat, amelyeket több mint nyolc évtizedes fennállásuk alatt egyszerűen csak ÁÉH néven emlegettek. A törvényhatóságok által kezelt közutakat érintő reform az 1877. évi. évi XXXIV. törvénnyel válik teljessé. A törvény ugyanis kimondja: „...A megyei mérnöki állomások az általános tisztújítások alkalmával, vagy ha később hajtatnék végre, az 1877. december 31.-én megszüntettetnek és hivatali teendőik a fentebbi határidőtől számítva az Állami Építészeti Hivatalokra ruháztatnak át...". A közlekedési tárca ezt követően 10 évet várt arra, hogy az ÁÉHk munka-gyakorlata kialakuljon s csak ez után, 1887-ben adta ki utasítását az „Államépítészeti Hivatalok szolgálata és hatásköre" címen, amely részletezte a megyei hivatalok műszaki-gazdasági teendőit. Ez az utasítás tulajdonképpen arról is rendelkezett, hogy a megszüntetett megyei mérnöki hivatalok feladatait is az ÁÉH-k látják el, amiért a megyei törvényhatóság megegyezés szerinti mértékű díjat fizet. Ezzel megszűnt a megyei „úti biztosi" cím és munkakör. A megyei ÁÉH- k pedig a teljes megyei hálózatot, de különválasztva az állami és törvényhatósági utakat, általában 3-5 útmesteri körzetekre osztják azt. A kezdetben kialakított útmesteri körzetek, némi változtatással, összevonásokkal, de egészen az 1950-es évek végéig fennmaradtak. Az „úti biztosok" - mint említettük - a törvényhatóság közgyűlése által megválasztott személyek voltak, akik között - szerencsés esetben - mérnöki képesítésű személy is akadt. Pontosan ismerjük, hogy a Bihar megyei Csapó Ferenc királyi mérnök volt a nagyváradi „úti biztos", aki később a debreceni ÁÉH főmérnöke lett. Az útmesterek műszaki ismereteivel szemben támasztott követelményeket első ízben egy 1883. évben kiadott főhatósági uta72