A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1996)

Csicselyne Dr. Tarpay Marianna: A közúti minőségszabályozás tíz éve (1979—89)

igénytelensége is, hiszen a vállalatok belső mozgásának ismérve a piac, illetve a megrendelői elvárások iránti figyelem. Ezek alátámasztására szolgálnak a következő példák: • Konkrét vállalati példán bizonyítható, hogy pl. az első osztályú munkák 1979. évi 95,9 százalékos arányának biztosításához 2,7 millió Ft költség tartozott, s a 100—95,9 = 4,1 százaléknyi IL—

III. osztályú munka miatt 0,38 millió Ft volt a minőségi levonás. A következő évben csökkent az osztályos munka aránya, 1,0 millió forinttal növekedett a minőség költsége, a minőségi levonás mértéke csak 0,3 millió forinttal csökkent. Ilyen irányú változások esetén a levonás vállalása vonzóbb lehet, mint a minőségre való ráfordítás. • A megrendelők igénytelensége esetén a vállalatoknak módjában állt kötelezettségeiktől szabadulni, s a károkozás következményeit — áttételesen ugyan — visszahárítani a megrendelőre. Ezt látszik igazolni az a tény, hogy 1986-ban szinte kivétel nélkül minden vállalat jelentős nyereséget realizált, 98 százalékos arányban 1. osztályú minőségben, a minőségi költségek csökkentésére való permanens törekvések mellett. A vállalati rendszerben a minőség kérdését nem egyszerűsíthettük sem presztízskérdéssé, sem pedig gazdasági eredményektől függetlenített minőségpolitikává, s nem is tekinthettük elintézettnek a kérdést a vállalati minőségellenőrzés szférájában — mely maga is számottevő fejlődésen ment, illetve mehetett át (6. ábra). A vállalat mindig arra törekedett, hogy minél kisebb önköltség mellett minél magasabb nyereséget realizálhasson úgy, hogy közben a minőségre vonatkozó előírások a megkövetelt minimális szinten teljesüljenek. A helyes arány beállítását tehát az állami minőségszabályozás feladataként kellett felvállalni. Amennyiben a minőségi szint mégsem elégítette ki az elvárásokat, úgy ezt a külső motiváció erőtlenségeként kellett tudomásul venni. Az államigazgatási szintű minőségszabályozási rendszer sokat tett annak érdekében, hogy eszköztárával a minőségszabályozási szintek kedvező irányú belső motivációját kényszerítse ki. Erre példaként szolgál egy átfogó és igen eredményes megközelítési mód és intézkedéssorozat. 3. A MINŐSÉGSZABÁLYOZÁS ESZKÖZEI 3.1. Szervezeti tevékenység egymáshoz illesztése —egy sikeres minőségszabályozási eszköz Az útépítési minőségszabályozási rendszerben a minőségvizsgálóknak figyelembe kellett venni, hogy az útépítési munkában a végtermék előállításának folyamata eltér a klasszikus értelemben vett termék-előállítási folyamattól, mert a munka tárgya helyben marad. Ebből számos olyan sajátosság fakadt, ami miatt az általános és klasszikus minőségvizsgálati szempontokat át kellett értékelni. Sorra véve a minőségszabályozás eszközeit, fontos megvizsgálni szerepüket, hatásukat és — talán elsősorban — a köztük lévő összefüggéseket. A tervezői és/vagy kivitelezői hibák szerepe klasszikusnak mondható. A vizsgálati tevékenység szervezeti kapcsolatai újszerűek voltak, emiatt kerültek először górcső alá a termékellenőrző vizsgálati módszerek. Tapasztaltuk, hogy az egyes termékjellemzőkre megengedett tűrésmezőket a vizsgálati szórások sok esetben kimerítették és kedvezőtlen esetben a gyártási hibák a vizsgálati hibákkal is összegződtek. A vizsgálati módszerek egységesítésével, szabványosításával (pl. aszfaltvizsgálati, illetve bitumenszabványok kidolgozásával), a vizsgálóberendezések egységesítésével és a laborellenőrzési rendszer keretében egyre javult a vizsgálati pontosság. Elértük, hogy amíg 1975—77-ben pl. a bitumentartalom vizsgálati szórása 10 százalékkal meghaladta a termék megengedett bitumentartalom szórását, ez 1978-ban 35 százalékkal csökkent, s így a tűrésmezőnek csak 75 százalékát töltötte ki, 1985-re ez a csökkenés folytatódott, s a vizsgálati eredmények szórástartománya — az ötszörösére emelkedett mintaszám ellenére is — felére csökkent. Ennek pedig gyakorlati jelentősége az, hogy a műszaki megfelelőség által megengedhető hibatartományon belül a vizsgálati hibák egyre kisebb részt foglaltak el, tehát nagyobb hányad, így nagyobb szabadsági fok állt a gyártás rendelkezésére. 80