A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1996)

Csicselyne Dr. Tarpay Marianna: A közúti minőségszabályozás tíz éve (1979—89)

CSICSELYNÉ DR. TARPAY MARIANNA: A KÖZÚTI MINŐSÉGSZABÁLYOZÁS TÍZ ÉVE (1979—89) Az építőiparban és azon belül az útépítésben, a hetvenes és nyolcvanas években a gazdaságilag fejlett országokban is szükségessé vált a minőségi kérdések előtérbe helyezése. A szakma ekkor már tapasztalhatta a karbantartás és a javítás magas költségeit, melyekben feltűntek a hatvanas és a hetvenes évek nyomai. Itt elég, ha megemlítjük azokat az útépítéseket, ahol a szélesség és a minőség/vastagság rovására előnyben részesítették a hosszat, vagy az új építését a meglévő megóvásával szemben is, nem bánva, hogy túlságosan korán váltak szükségessé komoly j avítások (1). Az utak minőségével való foglalkozás fontosságát két tényező: • a minőség — mint az intenzív fejlődés és a költségmegtakarítás hatékony eszköze — felé irányult fokozott figyelem a műszaki élet minden területén, és • a komplex útügyi szemlélet (azaz az ún. Pavement Management System) ezen időszakban való térhódítása együtt adta az 1980-as években. Az úthasználók igényeinek kielégítésére az út kezelőjének törvényben foglalt kötelezettsége lett, hogy a közút biztonságos közlekedésre alkalmas, közvetlen környezete esztétikus és kulturált legyen (l. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény). A törvény előírja továbbá a közút, annak műszaki, minőségi, forgalmi adatainak nyilvántartásba vételét is, ezen keresztül nyomon követhető az úthálózat forgalmi körülményeknek megfelelő minősége is. Az út egyenletességének ismeretével pl. biztonságra, kényelemre, gyorsaságra és gazdaságosságra is jellemző tényező birtokába jutunk. Az útminőség-ellenőrzés/szabályozás történeti fejlődésének gyökerei az 1970-es évek ún. szőnyegezési programjával együtt járó aszfalt tömegtermeléshez nyúlnak vissza. Már ekkor előrevetítődött, hogy a hibás termék, illetve hibás munkavégzés miatt idő előtti meghibásodások jelentkezhetnek, ezért rövidebb periódusokban kell majd beavatkoznunk. Ezzel a későbbi beavatkozások gazdasági korlátai növekednek. Az 1980-as évek egyre csökkenő útfenntartási ráfordításai ezt igazolták is, s egyre nagyobb feszültségek keletkeztek a szükséges és lehetséges beavatkozások között. A Közúti minőségszabályozás című könyv (53) ennek elkerülésére adott módszert tudatos minőségalakításhoz a minőség-filozófiai és minőség-gazdasági összefüggések középpontba helyezésével. Elsősorban az aszfaltútépítés példáin keresztül mutatunk rá tíz év minőségi összefüggéseire, mert az útügyi költségvetési ráfordítások*, legnagyobb hányadát a nagyszabású aszfaltútépítési programok és aszfaltozási munkák jelentették. 1. MINŐSÉG AZ ÚTÉPÍTÉSBEN 1.1. A hazai és külföldi gyakorlat áttekintése A magyar gazdasági életben hamar felismerték a minőség, mint a gazdasági növekedés egyik számottevő tényezőjének a szerepét. A minőség fejlesztése az 1970-es évektől kezdve a beruházások ütemének növekedése és az ezzel járó tömegtermelés miatt kormányprogrammá is vált. A helyes minőségszemlélet azonban csak lassan kapott teret. Elsősorban az ipari termelésben, az ipari termékek minőségtartalmának növelésével kapcsolatosan születtek intézkedések (2, 3), de az út-híd építési munkáknál is már 1969-ben KPM-utasítással szabályozták a minőség ellenőrzését (4). 67