A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1996)

Csicselyne Dr. Tarpay Marianna: A közúti minőségszabályozás tíz éve (1979—89)

Az építőipar területén az építmények minőségének javítására a kormány 1971-ben rendeletet hozott (5). E szerint a legfontosabb feladat az építőipari szakmai előírások betartása, illetve betartatása. Az ellenőrzést az ún. építésfelügyeleti szervek hatáskörébe utalták, a szükséges vizsgálati feladatok ellátására az Építőipari Minőségellenőrző Intézetet jelölték ki, mindamellett, hogy az építő vállalatok saját maguk jelentős mértékű minőségvizsgálatot végeztek. E rendelet közlekedési és egyéb vonalas építmények vonatkozásában felhatalmazta az illetékes minisztereket az építésfelügyeleti rendszer részletes kialakítására. A közlekedési építmények körében a közúti szakterület úttörő munkát végzett, s az építésfelügyeleti minőségellenőrzést is magába foglaló ún. egységes minőségszabályozási rendszert dolgozott ki (6). Ez a kezdeti minőségszabályozási rendszer az egymással kapcsolatban lévő útügyi szervezetek tevékenységeinek elhatárolására, illetve feladatmegosztására és a minőségi viták rendezésének módjára szorítkozott. A minőségellenőrzés elméletével és gyakorlati kérdéseivel nemzetközi szinten az Európai Minőségügyi Szervezet (EOQC) — több mint 30 tagországgal — foglalkozott, a minőségtudományok művelését tekintette elsősorban feladatának. Az amerikai Jurán tudományos munkássága (7, 8), majd a Jurán Intézet megalapítása, publikációik sorozata (9, 10, 11, 12) felvállalta a minőség ügyét, annak módszertani kérdéseit, technikai-gazdaságossági-szervezésiszemélyzeti stb. kapcsolataival. Ők a minőséggel általában vállalati szférában foglalkoztak, s arra törekedtek elsősorban, hogy a vállalaton belül a termékek minősége, illetve a selejtalakulás az előírt szinten mozogjon. Ez a funkció minőségellenőrzés néven (13, 14, 15) honosodott meg nálunk nemcsak az útépítésben, hanem az iparban is, és ez elkülönült az irodalomban minőségszabályozás néven (13) említett, elvi funkciótól (7). Ezt a két funkciót egyes irányzatok egymással szembeállították, míg mások a totális minőségellenőrzés fogalmában ötvözték egybe. A totális minőségellenőrzés még nem vonult be az útügyi gyakorlatba sem hazánkban, sem a külföldi szakirodalomban, pedig a szóhasználatokhoz kapcsolódó tartalmi elkülönítés, illetve ennek kapcsán a feladatok meghatározása, az összefüggések feltárása, elemzése, pontosítása már magában is minőségjavítást eredményezne. A minőségellenőrzés célja tehát a termelés feltételeinek, a félkész- és a késztermék minőségének előírások szerinti ellenőrzése (13). Ennek módja a vizsgálatok végzése során nyert — lehetőleg nagytömegű — adatból matematikai-statisztikai úton képzett információk visszacsatolása a gyártási folyamatba. Ez a rendszer hazánkban és külföldön is a 70-es években főképp az aszfalt tömegtermelésének időszakában teljesedett ki és eredményesen működött, fejlettebb változatai minőségbiztosítási rendszerként is ismertek az útépítési szakirodalomban (22, 23, 24). Gazdag irodalomanyag áll rendelkezésre a rohamosan fejlődő anyagvizsgálati módszerek, értékelési eljárások, matematikai, statisztikai eszközök vonatkozásában is (7, 16, 17, 18), sőt ezek nagy része az egyetemi tankönyvekbe is beépült (19, 20). Az útügyi minőségszabályozási rendszerről először 1979-ben tartottunk előadást nemzetközi minőségügyi konferencia keretében (26), azonban az útügyi minőségszabályozási rendszernek a komplex értelemben vett modelljét hazai útügyi és külföldi minőségügyi konferencián először 1985-ben mutattuk be (27, 28, 29). Az útügyi szakterületre vonatkozó külföldi tapasztalatok megismerését bár segítik a minőségjellemzőket tartalmazó szabványok és előírások (30), azonban nehezen hozzáférhetőek azok az információk, melyek annak a környezetnek (érdekeltség, kötelesség, kapcsolatok, szankciók) a megismerését segítik, amelyben a minőségi elvárások megfogalmazódnak és megvalósulnak (31). Az ipari gyakorlat ilyen kérdésekkel gyakran foglalkozik vállalati minőségirányítás vagy motiváció, oktatás, „tréning" keretében (32, 33), azonban az útépítés a minőségügyi módszertan tekintetében — úgy tűnik — lemaradt az ipari gyakorlat mögött. Ezek ismerete nélkül pedig az anyagvizsgálatokra, a megkívánt minőségi mutatók értékeire, megengedett tűrésekre vonatkozó előírások önmagukban nem, vagy félreérthetően értékelhetők csak. 68