A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1996)

Dr. Boromisza Tibor: Tudományos élet, oktatás

des alkalmazása óta több millió tonna bazalt és andezit zúzalék megtakarítását tette lehetővé, sok esetben megfelelő minőségű helyi anyag alkalmazásával. Az aszfaltútépítési munkák keretébe tartoznak a vizes makadámutak csökkentésére, illetve pormentes burkolatok növelésére tett erőfeszítések. A nagylengyeli jó minőségű olajmezők feltárása után 1953—55 között az aszfaltútépítés új lendületet kapott. Megjelent a folyékony bitumen (FB), illetve a hígított bitumen (HB). A vizes makadámok portalanítása, a felületi bevonások, vizes makadámok helyett itatásos hengerlés fokozatosan kiszorították a nagy költséggel fenntartható vizes makadámot. A korábban 10-12 cm rétegben épülő itatott makadámok helyett 5-7 cm vastagságban épített itatott makadámokkal olyan jó eredményeket értek el, hogy ezek a burkolatok rövidesen kiszorították a nagyobb költséggel építhető kötőzúzalékos makadámokat és viszonylag hosszú időn át, egészen a meleg bitumenes burkolatalapok térhódításáig az itatott makadámokkal épültek a leggazdaságosabb burkolatalapok. 1955—1965 között a központi keverőtelepeken hidegen beépíthető kötőzúzalék anyagokat állítottak elő egyes vállalatok. 1963-ban újabb fordulatot vett a korszerűsítési folyamat, a meleg és hideg eljárással készülő kötőzúzalékos burkolatok helyett egyre több aszfaltmakadám, burkolatalapként kavicsaszfalt, kopórétegként aszfaltbeton épült — annak eredményeként, hogy a meleg aszfaltkeverő kapacitás nagyobb arányú bővülése erre az időszakra esik. Ezen burkolatok építési technológiája a nagytömegű hígított bitumen fogadására nélkülözhetetlen, földbe süllyesztett 100—300 m óntartalmú ciszterna építésének szükségességét vetette fel. Sok nehézséget jelent a HB egyenletes, csíkmentes kiszórása, mely végül is egy újítás révén, hazai eszközzel került úgy-ahogy megoldásra (Timsina—Csepel D. 350-re szerelve) ebből, hetvenet helyeztek üzembe. A lengyel gyártmányú 5 t/óra teljesítményű MADRO keverőgépek (1960) csekély kapacitásuk és adagolási fogyatékosságaik miatt csak kezdeti lépést jelentettek a munkafolyamatok gépesítésében. Megjelentek azonban 1962-ben az 50 t/óra teljesítményű gépi elosztó és bedolgozó gépek (szovjet D-l50 B típusú aszfaltfíniser). A 60-as évek elején indult meg kis rakodógépek beállításával (0,5 m

3-es Hon, 0,3 m

3-es gumikerekes kotró, 0,3 m -es Vörös Csillag rakodó) a rakodási munkák gépesítése. Az ország úthálózata burkolat szerinti kiépítettségének és a forgalomnak időközbeni jelentős változása új igényeket támasztott a fenntartással szemben is, ezek a fenntartás módszereinek és technológiájának alapvető módosítását tették szükségessé. A korábban rövidebb szakaszokra bontott hálózatra beosztott útőrök által zömmel kézzel és kezdetleges segédeszközökkel végzett fenntartás nem felel meg a követelményeknek, át kellett térni részben hosszabb (3-400 km) útszakaszokra beosztott és valamennyi, a folyamatos fenntartás körébe tartozó munkára felkészült, részben pedig útszakaszoktól független, elsősorban megelőző jellegű fenntartási munkák végzésére. A 60-as évek elején megindul ezen munkák kisgépesítése és a kezdeti próbálkozások után jelentős lépéssel haladt előre. A TMK-nak nevezett megelőző karbantartási munkák (portalanítás, záróréteg készítése, aszfaltszőnyeg, itatott aszfaltmakadám stb.) technológiai vonatkozásában az építési munkákkal lényegében azonosak, ezért a gépi felszerelés tekintetében is hasonlóak. 3.2. Fellendülés Ezen periódus az előző időszakban megindult útkorszerűsítési munkák kiteljesedésének és meggyorsításának időszaka, amely 1965—1975 közötti évekre jellemző. Különösen a főközlekedési útvonalakon koncentrált formában kerülnek a munkák kivitelezésre. 61