A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1996)

Dr. Boromisza Tibor: Tudományos élet, oktatás

3. A TECHNOLÓGIA FEJLŐDÉSE 3.1. Az „állagmegóvás" és korszerűsítések időszaka Ez az időszak 1945-től kb. 1965-ig vehető. A háború utáni 2-3 év a háborús káros helyreállítása, 1950-től pedig a makadám úthálózat megtartása mellett a keskeny burkolatok kiszélesítésével, magassági és vízszintes korrekciók létesítésével és a szétesés előtt álló makadámburkolatoknak könnyű burkolatokkal való megerősítése a jellemző. A korszerűsítési munkák 1953-ban indultak és ezen időszak elején több új nagyforgalmú út és bekötőút létesült. Az időszak kezdetétől állandó volt a törekvés a közúti munkák gépesítésére. 3.1.1. Útépítés és fenntartás technológiája az 1945—49. években A kezdeti időszakban, miután elsődlegesen a helyreállítás igénye lépett fel és az is a 76 százalékban makadámútra való tekintettel, jellegében adott volt, zömében kézi munkával folyt. A földet kézi erővel, kubikos munkával termelték ki talicskával, kordéllyal, 0,60-0,76-os nyomtávú kisvasúti csillékkel szállították, statikus hengerekkel, jobb esetben tüskés hengerekkel tömörítették. A vizes makadámutak helyreállítása a sárréteg lehúzásával, kátyúzással, vékonyabb rétegek ráhengerlésével, kézi erővel, konvencionális eszközökkel történt. Az aszfaltútépítés anyagának előkeverése az elevátor előtt talicskás adagolással és piskótázással történt, a gép csak kétféle: 10 mm átmérő alatti és feletti anyagot adott, a töltőanyagot (mészkőliszt) zsákolt formában adagolták, az adagolás térfogat szerint történt, kivéve a bitument. A hordós bitument bojlerekben, csurgatókban hevítették. A lassú hevítés és keverés miatt — gazdaságossági okokból — Truckkel pótkocsikon került a kész aszfalt — hűvös időben takarva — a helyszínre. Az aszfalt terítése szegélyek között, tisztára kefélt makadámra történt, kézi kivitellel. A tömörítés először könnyű, 1,5-3 tonnás, majd nehéz és 8-10 tonnás hengerrel történt, a kész felületre — kihűlés után — mészkőlisztet szórtak. Az országos úthálózat fejlesztésének útja a helyreállítási munkáktól a közlekedési koncepcióban foglalt irányelvek valóra váltásáig több fázison vezetett keresztül. Ezek közül kiemelkedőnek tartjuk jelentőségére való tekintettel: a) az új ipartelepek úthálózatának kiépítését, illetve a hozzávezető utak építését és egyes országos főközlekedési utak átépítését, az I. ötéves tervben 1950—54 között, b) az országos úthálózat fejlesztését, a vizes makadámutak pormentesítését, 1955—65 között, C) fenntartási munkák gépesítésének kezdeti időszakát (1960—65). Ezen periódusban alakult át a háború utáni — az egyes kivételektől eltekintve — általában kisipari jellegű útépítés és annak eszközei nagyüzemi jellegű útépítéssé és fenntartássá. 3.1.2. Földmunkák Megjelennek az első földmunkagépek, 0,5-1,0 m kanálűrtartalmú kanalas kotrók és 3-6 m es vontatott földnyesők formájában. Egyetlen 9 m -es önjáró gumikerekes földnyeső gépcsoport számos nagy feladat megoldásában segít. A kiemelt anyagot tolólemezes gépek (Sz80) terítik, zömmel úthengerek, elvétve tüskéshengerek tömörítik. Néhány házilagosan gyártott gumihenger megjelenése nagyobb munkákon még nem általános. A földmunkák gépesítettsége 1950-ben 40% körül mozog, 1965-ben 80-85 százalékra emelkedik. Az anyag szállítását kordék, csillék, majd kisebb 3,5 tonnás tehergépkocsik végzik. Az alaprétegek építésében a kézzel fektetett, rakott makadám alapokról szórt alapra való áttérés nagymértékben hozzájárult ezen munkafolyamat gépesítéséhez. Több mint egy évtize60