A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1996)

Dr. Boromisza Tibor: Tudományos élet, oktatás

2. OKTATÁS 2.1. Egyetemi oktatás 1963-ban az Út- Vasútépítési és Közlekedésügyi Tanszékből kiválik az Útépítési Tanszék. Az úthálózat fejlesztésének intenzív szakaszában (1960—78) szorosan együttműködik a KPM Közúti Főosztállyal, a közúti igazgatóságokkal, az Útügyi Kutató Intézettel (később: KÖTUKI, majd KTI), az Út-, Vasúttervező Vállalattal (Uvaterv) és az útépítő vállalatokkal. 1975-ben működni kezd a régi, elavult laboratórium helyett felépült új aszfaltlaboratórium, amelynek fejlesztése azóta is folyamatos. 1978-ban megkezdi működését az Útpálya-szerkezeti és Forgalomtechnikai Laboratórium, amely nemzetközi kutatásokban is közreműködik. 1961-től beindul a posztgraduális képzés „Útépítés és közúti forgalomtechnika" szakmérnöki szak címen. Ez 1979 óta két ágazatra oszlott: „Útépítő és útüzemeltetési" szakmérnöki ágazatra és a „Városi forgalomtervezési" szakmérnöki ágazatra. 1963-ban az oktatási reform keretében a Hídépítéstan, II. Tanszék kettévált és megalakult az önálló Építőanyagok és az Önálló Vasbetonszerkezetek Tanszék. Az Építőanyagok Tanszéket azzal a céllal hozták létre, hogy az Építőmérnöki és az Építészmérnöki Karon oktassa a kémia, a kémiai technológia, valamint az építőanyagok tárgykörébe tartozó tantárgyakat. A tananyag foglalkozik (a karok igényeinek megfelelően) az épület- és tartószerkezetek anyagaival, azok népgazdasági jelentőségével, szerkezeti felépítésükkel, előállításuk technológiájával, fajtájukkal, tulajdonságaikkal, a tulajdonságuk befolyásolhatóságával, minősítésükkel, korróziójukkal, korrózió elleni védelmükkel, és tartalmaz alkalmazási példákat. A tárgyalt építőanyagok, szervetlen építőanyagok (építőkő, kötőanyagok, betonok, habarcsok, kerámiák, építési üvegek, fémek) szerves építőanyagok (műanyagok, építőfák, bitumenes kötőanyagok) szigetelőanyagok és festékek. A Budapesti Műszaki Egyetem legfiatalabb kara, a Közlekedésmérnöki Kar az 1951-ben alapított „egykaros egyetemnek" közvetlen utóda. A kar közlekedési szaka okleveles közlekedésmérnököket képez. E szak közlekedéstechnikai ágazata a különböző közlekedési üzemek és forgalmi folyamatok tervezésére, közlekedési rendszertervező ágazata pedig a számítógépes közlekedésirányításra specializálja hallgatóit. Ez a kar ad otthont a hatvanas évek közepén alapított új gépészmérnöki szaknak, amely az építőipar és az anyagmozgatás gépesítésére alkalmas okleveles gépészmérnököket bocsát ki. 2.2. Főiskolai oktatás A műszaki főiskolák a nagy hagyományú magyar felsőoktatás új ágának tekinthető. A szakmai hierarchiában a technikum és az egyetem között foglalnak helyet. A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolát 1968-ban hozták létre magas fokú általános műveltségű szakemberek képzésére. A képzési idő 3 év és üzemmérnöki képesítést nyújt. A főiskola Budapesten kezdte meg működését, majd 1973-tól kezdve fokozatosan Győrbe települt, ahol kollégiumi épületekkel kiegészítve abban az időben korszerű oktatási központot létesítettek. A főiskola különféle karai közül a közúti közlekedés és útépítés témáit a Közlekedésépítési Karon oktatják. A főiskolát 1980-ban úgy szervezték át, hogy „intézeteket" ezeken belül „osztályokat" létesítettek és ezeken belül működnek az egyes tanszékek. A korábbi közlekedésépítési kar Közlekedésépítési Intézetként fogja össze a szakmai tanszékeket. A mélyépítési ismereteket három szakon oktatják: út-, vasút-, hídszak. A műszaki alapozó tárgyak közé tartozik a geodézia, geológia, geotechnika (alapozás, vízépítés, környezetvédelem is) építőanyagok, közlekedési magasépítmények. 56