A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1996)

Dr. Boromisza Tibor: Tudományos élet, oktatás

Szakmai tárgyak: úttervezés, forgalomtechnika, útépítés, útfenntartás, illetve hídépítés, hídfenntartás. Külön ki kell emelni mind a három szakon a fenntartás oktatását, ami ezt a szakágazatot felsőfokú rangra emeli és felsőfokú képzettséget biztosít. Az egyetemi oktatásban ez külön tárgyként nem szerepel. A főiskolán nagy súlyt fektetnek a laboratóriumi, azaz gyakorlati oktatásra. Viszonylag jól felszerelt a geodézia, az építőanyag, a talajmechanikai és az útépítési (aszfalt) laboratórium. A főiskola időszakosan tudományos közleményeket jelentet meg, amelyek egyfelől a főiskolai oktatók tudományos munkáiról számolnak be, másfelől a tudományos napokra meghívott külső előadók előadásait tartalmazzák. A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola 1990-től a Széchenyi István Műszaki Főiskola nevet viseli. Mélyépítési ismereteket oktat a budapesti Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola is, ahonnan szintén kikerülnek olyan üzemmérnökök, akik el tudnak helyezkedni az útügy területén. 2.3. Technikusképzés, szakiskolai képzés, továbbképzés A középfokú végzettségnek számító technikusképzést 1951 -ben vezették be a szakminisztériumok közvetlen szakmai irányításával, az oktatásügyi tárca felügyelete alatt. Három helyen folyt a képzés: a budapesti Kvassay Jenő, a székesfehérvári Jáky József és a békéscsabai Vásárhelyi Pál technikumokban. A képzés kezdetben általános mélyépítési tárgyú volt, azaz úthíd és vízépítés tárgyakhoz kapcsolódó ismereteket oktattak, mint közlekedési építőipari technikumok. Az egyébként jól működő technikumokat 1973-ban megszüntették, illetve a helyi tanácsok alá rendelve szakközépiskolákká szervezték. Az 1973—1988 közötti időszakban érvényes képzési és továbbképzési szerkezetet a 2. ábra mutatja. A felsőfokú végzettségű szakemberek továbbképzése több évtizedes múltra tekint vissza, mert a Mérnöki Továbbképző Intézet, illetve ennek utóda, a BME Továbbképző Intézet keretében rendszeresen folyik a mérnökök szakismefeteinek fakultatív módon való bővítése. A szakmérnökképzés bevezetése óta lehetővé vált államvizsga kötelezettséggel járó további szakképzettség megszervezése. A 2046/1971/XII.30./ Korm. sz. határozat (17. pont), valamint az 1/1973./I.26./MÜM. sz. rendelet a középfokú végzettségű szakemberek szervezett továbbképzéséről intézkedik, alapot teremtve ezzel az egységes tematika szerinti középfokú továbbképzésre. Az általános iskola elvégzése után háromféle képzési lehetőség volt: a gimnáziumi, a szakközépiskolai és a szakmunkás (ipari tanulói) képzés. A szakközépiskola célja az 1973. évi 24. sz. tvr. szerint a következő 9/2/: „A szakközépiskola korszerű általános műveltséget és szakmai képzést nyújt. Növendékeit szocialista szellemben, sokoldalúan fejlett emberré neveli, s olyan szakmai képzettséghez — a magasabb elméleti képzettséget kívánó ipari, valamint élelmiszer- és fagazdasági szakmában szakmunkás képesítéshez — juttatja, amelynek birtokában alkalmasak a képesítésüknek megfelelő munkakörök betöltésére, továbbá előkészíti őket — elsősorban a szakközépiskola jellegének megfelelő — felsőfokú továbbtanulásra és a technikus minősítés megszerzésére. Ezen időszakban 31, nem szakmunkásképzési céllal működő, szakközépiskolai szak működött, ezek közül az építésügyi jellegűek a következők voltak: 1. Építőanyag-ipar 4. Út- és hídépítés és fenntartás 2. Építőipar 5. Vasútépítés és fenntartás a) magasépítési ágazat 6. Földmérés és térképészet b) mélyépítési ágazat 7. Vízügy c) könnyűszerkezet-építési ágazat a) vízépítési és vízgazdálkodási ágazat 3. Geológia b) víz- és szennyvíz-technológiai ágazat a) geológiai ágazat b) geofizikai ágazat 57