A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1996)

Reinisch Egon: A magyar gyorsforgalmi úthálózat kialakulása és fejlődése

14. AZ IGAZGATÁSI (HATÓSÁGI) RENDSZER FEJLŐDÉSE 1945 után a közlekedésigazgatási hatósági feladatok ellátása a korszak elején szinte kizárólag az államigazgatás központi szervére, a minisztériumra hárul. A helyi szervek kiépülése ebben az időszakban egyrészt esetleges volt, másrészt a közlekedési alágazat csak néhány területén volt fellelhető, úgymint az utak igazgatásának (állami építészeti hivatalok) és a vasúti igazga­tás (vasútigazgatóságok) területén. A Közlekedési Minisztérium ügykörébe tartoznak a közutak, a hidak, a belső vámok, a közüzemi kőbányák, a közúti járművek, a közforgalmú, a korlátolt közforgalmú és sajáthasz­nálatú vasutak (sodrony-kötélpályák, siklók, közforgalmú felvonók), a posta, a távíró, távbe­szélő, valamint a hajózás és a légi közlekedés ügyei. A közúti igazgatóságok kialakulása után az első fokú közúti hatóság jogkörét a közúti igazgatóságok töltötték be, a másodfokú jogkört maga a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium látta el. Az autópályáknak, mint az úthálózat legmagasabb kategóriájú útjainak a hatósági jogkörét közvetlenül a Közlekedési Minisztérium töltötte be. Az autópálya beruházások előkészítését részben a Minisztériumban erre a célra alakított csoport, részben a Budapesti Közúti Igazgatóságon 1971-ben létrehozott Autópálya Főmérnökség végezte el. A közigazgatási bejárásokat a Minisztérium (esetenkénti rendelkezés alapján az Autópálya Főmérnökség) bonyolította le, az egyes szakaszok építési engedélyezése szintén a KPM-ben történt. A közlekedés-igazgatás 1983-ban alapvetően megváltozott, és 1983. július 1. napjától lét­rejött a Minisztertanács 15/1983. (VI. 1.) MT. számú rendelete alapján a közlekedési miniszter felügyelete alatt álló országos hatáskörű szervként a Közlekedési Főfelügyelet. A vertikum részeként a helyi közlekedési ügyek intézésére minden megyében megyei közlekedési szak­igazgatási szerveket hoztak létre. Ezek a megyei tanácsok közlekedési osztályaiként működ­tek. E szervezetek szinte mindenhol az építési, a közlekedési és a vízügyi osztály állományá­ból váltak le, jelentős állomásként a közlekedésigazgatás súlyának növekedésében. Az autó­pályák hatósági feladatait közvetlenül a Közlekedési Főfelügyelet látta el. A Közlekedési Főfelügyelet önálló költségvetési szerv, vezetőjét a közlekedési miniszter nevezi ki. A Főfelügyelet belső rendszerének felépítése 1984. július l-jével fejeződött be a vasúti hatósági és gazdálkodási tevékenység szétválasztásával, a hatósági feladatok szervezeti korszerűsítésével. 14.1. 1991-től napjainkig Az 1989-ben bekövetkezett rendszerváltozás természetesen nem hagyta érintetlenül a közle­kedéssel kapcsolatos jogalkotást és a hatósági irányítás rendszerét sem. A jogalkotási folyamat tulajdonképpen az 1990-es évre nyúlik vissza és azt az 1990. évi LXV. törvénytől kell számí­tani. Ez a törvény a helyi önkormányzatokról szól ugyan, de szabályozza a helyi önkormány­zatok és a központi állami szervek kapcsolatát, valamint jelentős rendelkezéseket tartalmaz az állami és az önkormányzati vagyon átrendezéséről. 15. AZ AUTÓPÁLYA-IGAZGATÁSI (KEZELŐI), -ÜZEMELTETŐI RENDSZER KIALAKULÁSA ÉS A FEJLŐDÉS ÁLLOMÁSAI 75./. Az Igazgatóság (Főmérnökség) alapítása és szervezeti fejlődése 15.1.1. Előzmények A legkorábban épülő gyorsforgalmi útvonalak építési előkészítését, beruházói és építtetői fel­adatait a KPM II. osztályán (későbbi Közúti főosztály) egy néhány személyből álló csoport látta el. Később a lebonyolítási feladatokat az 1971-ben megalapított Útügyi Beruházó Válla­lat végezte. 23

Next

/
Thumbnails
Contents