A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1995)
Dr Jánoshegyi Ferenc: A magyar úttervezés története 1960–1990
Az ún. alsóbbrendű és ipartelepi utak tervezésére is készültek 1952-53-ban tervezési irányelvek, de általában a szakmai területen nem voltak közismertek. A felsorolt irányelvek közül azonban egy sem foglalkozott az útkorszerűsítések tervezésével. Ennek a hiánynak pótlására 1956 áprilisában az Út-Vasúttervező Vállalat (UVATERV) kiadta az U-10 jelű segédletét, amit átdolgozva 1960 júniusában U-28 jellel „Makadámutak korszerűsítésének tervezési irányelvei" címen újra kiadott. Ezen tanulmány által felölelt időszak elején (1960-ban) tehát ezt az irányelvet használták az úttervezők. A segédlet a korszerűsítés fogalmát a következőképpen határozta meg: „Makadámút korszerűsítése alatt azt a műveletet értjük, melynek során a régi makadámutat — nyomvonalának és pályaszerkezetének lehető megtartása mellett — a mértékadó forgalom alapján megválasztott jellemzőknek megfelelően átalakítjuk." „Az átalakítás során a szükséghez mérten megerősített és kiszélesített makadámpályát a várható forgalomnak megfelelő aszfaltburkolattal látjuk el. Azokon a szakaszokon, ahol a régi pálya a fenti jellemzőknek nem felel meg, útkorrekciót végzünk." A segédlet tervezési elveiben korszerűbb, mint az akkor érvényben lévő tervezési irányelv. A személygépkocsira — a később elfogadott nevén — egységjárműre (E) átszámító szorzókat „a jármű redukált egyenértéke" néven tárgyalja. A tervezési útkategória megállapításához a kiépítési sebesség és a domborzati viszonyok mellett a redukált járműszám/nap forgalmi értéket is figyelembe veszi. Az útvonal műszaki jellemzőinek meghatározásánál azonban általában a szabványba foglalt irányelv alsó értékei, helyenként még alatta mozog. Az 1968. január l-jén érvénybe lépett OKTSZ első mondatában kimondja: „A tervezési szabályzat hatálya kiterjed minden országos közút tervezésére, függetlenül attól, hogy a tervezés új út építésére vagy meglévő út korszerűsítésére vonatkozik." Ezzel az U-28 segédlet használata megszűnt. Sajnos, az a felfogás, hogy ugyanazon forgalom, domborzati viszonyok és forgalmi körülmények esetén a korszerűsítés alacsonyabb műszaki jellemzőkkel tervezhető, az OKTSZben is benne maradt. Kimondta ugyanis: ,,Meglévő utak korszerűsítése esetén a tervezési sebesség megválasztásához egy fokkal nagyobb akadályoztatást is alapul lehet venni, ha ezáltal hosszabb szakaszok átépítése gazdaságosan elkerülhető." Ezáltal elértük azt, hogy a szabvány kimondja ugyan milyen műszaki paraméterek szükségesek a biztonságos útviszonyok kialakításához, de ezeket a magyar úthálózat nagy részén nem építjük ki. Ez — a véleményem szerint — nagyon ártalmas koncepció még az 1987. január l-jén hatályba lépett KTSZ-ben is benne maradt. Ez a szabvány ugyanis a következőket tartalmazza: ,, Útkorszerűsítéseknél — autópályákat és autóutakat kivéve — a tényleges tervezési osztályhoz viszonyítva eggyel alacsonyabb tervezési osztályhoz tartozó tervezési sebesség és ettől függő műszaki jellemző értékek is alkalmazhatók, ha a meglévő út hosszabb összefüggő szakaszán a vonalvezetés műszaki jellemzői ezen csökkentett tervezési sebességnek felelnek meg. " 1960 és 1990 között kereken mintegy 8000 km út korszerűsítése valósult meg, és természetesen ennyi, sőt ettől több út korszerűsítését tervezték meg. 85
