A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1995)
Dr Jánoshegyi Ferenc: A magyar úttervezés története 1960–1990
Ennek az összeállításnak az időhatára (1990. év), még ez a szabvány van érvényben, de átdolgozásának szükségessége kétségtelenné vált és a minisztérium meg is rendelte azt. Az átdolgozás néhány főbb indoka: - a szabályzatok egybeépítésének megoldása nem volt sikeres, - egyes, a szabványban szereplő műszaki megoldásokat a műszaki fejlődés már meghaladott, - az országban lezajlott társadalmi és gazdasági változások — rendszerváltás — számos itt most nem részletezett tartalmi és formai változást követelnek. Az összeállításban tárgyalt időszakban — az autópályákat kivéve — hazánkban csaknem kizárólag aszfaltburkolatú hajlékony útpályaszerkezetek épültek. Ezeket a pályaszerkezeteket a 60-as évekig nem méretezték, hanem vastagságukat a régebben kialakult hagyományok alapján választották meg. A 60-as évek elején a nemzetközi fejlődéssel lépéstartás, az AASHO amerikai útkísérletek eredményeinek megismerése, és nem utolsó sorban a hazai aszfaltútépítéssel, útkorszerűsítéssel szemben támasztott minőségi igény ösztönzőleg hatott a hajlékony útpályaszerkezetek méretezési eljárásának kidolgozására. Ennek alapján került kiadásra 1965. év végén ,,Utasítás hajlékony útpályaszerkezetek méretezésére" címmel a KPM Közúti Főigazgatóság 561020/1965. számú és a KPM Tanácsi Közlekedési Főosztály 562598/1965. számú rendeletével az első méretezési utasítás. Ebből az utasításból megismerkedtek a tervezők a pályaszerkezeti rétegek egyenérték tényezőjének fogalmával, az ország felosztásával méretezési szempontból száraz és nedves részre, kaptak továbbá méretezési forgalmi kategóriákat, valamint méretezési talajfajtákat a földmű felső 50 cm-ére vonatkoztatva. Ezután bizottsági munkával kidolgozták az 1971. szeptember l-jétől érvénybe lépő KPM Közúti Főosztály és Tanácsi Közlekedési Főosztály 159215/1971. számú rendeletével kiadott „Hajlékony Útpályaszerkezetek Méretezési Utasításá"-t (közismert nevén HUMU-t). Ez az utasítás lényegében az ASPHALT INSTITUT-nak az amerikai AASHO útkísérletek statisztikai kiértékelésén alapuló 1963. évi méretezési módszerét vette alapul, és azt adaptálta a magyar viszonyokra. Az előző méretezési utasítástól részletesebb, alaposabb kidolgozású volt. A méretezési talajfajták helyett a földmű teherbírását CBR% teherbírási számmal kell jellemezni, vagy táblázatból, vagy laboratóriumi CBR vizsgálatból. A tervezési időtartam alatt (a pályaszerkezet tervezési élettartam időszaka) a különböző súlyú nehéz járművek áthaladási számait a 10 tonnás egységtengely áthaladási számra kell átszámítani (F/10), később F/100 (a 10 kN dimenzióban). Az egyenértékszorzók átdolgozásra kerültek. Az említett ASPHALT INSTITUT diagramból a CBR% és az F/100 értékek alapján kiolvasható a „szükséges egyenértékvastagság". Az utasítás módszert, itt. diagramot ad a meglévő pályaszerkezet erősítő aszfaltrétege szükséges vastagságának megállapítására behajlásmérés alapján. 1974-ben egy bizottság kidolgozta a „Tervezési segédlet a hajlékony útpályaszerkezetek méretezési utasításának alkalmazásához" című anyagot, amit a KPM Közúti Főosztály és Tanácsi Közlekedési Főosztály 551406/1975. szám alatt kiadott. A segédlet célja a pályaszerkezet tervezésében egységes felfogás kialakítása mellett az optimum keresése és általában a tervezési munka megkönnyítése. 82
