A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1995)

Mocsár Kálmán: Az országos közúthálózat fejlesztésének, korszerűsítésének, fenntartásának, üzemeltetésének adatai

MOCSÁR KÁLMÁN: AZ ORSZÁGOS KÖZÚTHÁLÓZAT FEJLESZTÉSÉNEK KORSZERŰSÍTÉSÉNEK FENNTARTÁSÁNAK, ÜZEMELTETÉSÉNEK ADATAI 1961—1990. Az országos úthálózat fejlesztési, korszerűsítési, fenntartási és üzemeltetési teljesítményeinek számbavételével számos szakmai kiadvány foglalkozott. A kiadványok adataival egészítettem ki saját adatgyűjteményem eredményeit, és így kívánom bemutatni a címben szereplő harminc év jellemző teljesítményeit. Az 1961 előtti időszakra vonatkozóan megbízható adatok nem állnak rendelkezésre. Ezért az 1. táblázat csak 1961-től, 5 éves csoportosításban dokumentálja a pénzügyi adatokat, valamint a természetes egységben mérhető teljesítményeket. Ezt a csoportosítást az ötéves tervek akkori gyakorlata indokolja. A kiadások forrása túlnyomórészt az állami költségvetés volt. A fejlesztési munkák finanszírozása a közúti célcsoportra rendelt pénzekből valósult meg. Külön bemutatom az 1986-tól 1990-ig terjedő időszak teljesítményeit a 2. táblázatban, évenkénti bontásban. Az 1945—1960 közötti időszak első felében fő feladat volt a II. világháborúban tönkrement, megsérült úthálózat és a hidak ideiglenes, majd végleges helyreállítása. Ezt követően elkezdődik a vizesmakadám útpályák folyékony bitumenes hengerlésével történő burkolatmegerősítése. A keskeny útpályák 4—6 méterre történő kiszélesítésével párhuzamosan beindul a 15 éves útkorszerűsítési program is. 1961-től 1965-ig, a II. ötéves terv idején, folytatódik az útkorszerűsítési program végrehajtása. Beindul a 15 éves bekötőút- építési program. Kezdődnek az autópálya-építések. 1966-tól 1970-ig, a III. ötéves terv időszakában, a közúti forgalom emelkedése (kamion, tréler stb.) miatt, a koncentrált korszerűsítési program a főúthálózati utak korszerűsítésére irányul. Elkezdődik az alsórendű úthálózati utak és a még átépítésre nem került vizesmakadám utak, hígított bitumenes permetezéssel és zúzalékszórással történő portalanítása. A növekvő gépkocsiforgalom hatására jelentkező úgynevezett „bordásodási" útromlás megszüntetése a hagyományos technológiával már nem volt végrahajtható. A szakmai döntést követően 1964-től 1968-ig elkészült 9624 km első, 7571 km második és további 8189 km portalanítás. Ezáltal a bitumenes itatásos hengerlések, zárórétegek, aszfaltszőnyegek elkészítése után a vizesmakadám burkolatok hossza 1970-re 575 km-re csökkent. Az 1966—1970. években teljesített 18000 km első, és ismételt portalanítás, valamint 3616 km burkolatmegerősítés és mintegy 8616 km felületi bevonat készítése, az úthálózat minőségi javulásának első jelentős állomása volt (3. táblázat). 1971-től 1975-ig a IV. ötéves terv időszakában, a növekvő közúti forgalom hatására, a fejlesztési célkitűzések átértékelése vált szükségessé. 30