A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1987-1993. (1995)

Tóth László: Az országos úthálózat fejlődése

útfenntartóknak. Hasonló helyzet volt az iparügyi tárcához tartozó bitumenellátással. Valóságos traumát jelentett a nagylengyelt kőolajból származó bitumenek után forgalomba hozott romaskinói és vegyes származású bitumenek használata. A nagy hőérzékenységü bitumenekkel készített felületi bevonatokat több éven át kellett utókezeim az „izzadás" miatt. 2. RENDSZERSZEMLÉLET Erre az időszakra esik az útügyi rendszerszemlélet megújulása, a Pavement Management System (PMS) hazai megismertetése, az útüzemeltetés értelmezése. Nagy hagyománya van Magyarországon a mérnöki munka rendszerbeni szemléletének. Ilyen munkát nem is lehet másképpen jól végezni. Ezt tette Hieronymi Károly 1868-ban, amikor Técső környékén forgalmat számláltatott és burkolatkopást méretett, s ezek alapján dolgozta ki a fenntartási-építési szükségletet. Említhetnénk még Benke Istvánt, az 1930-as évekből, vagy Borom isza Tibort és az UKI munkatársait, akik az 1950-es években útállapotot mértek, igényt állapítottak meg és a tényleges tennivalókat is meghatározták. A Székesfehérvári Közúti Igazgatóságon Bogár Pál és Tóth Ernő az 1960-as évektől útszakaszokra bontva tartották nyilván a ráfordítási költségeket, s egyéb útjellemzőkkel egybevetve rendszert kovácsoltak az észleltekből. Tudomásunk szerint a PMS-ről Magyarországon először ifi. dr. Gáspár László írt a Mélyépítéstudományi Szemlében, de általános bevezetéséhez 20 év is kevés volt — az ismert gazdasági okok miatt. Az útüzemeltetés fogalma dr. Ábrahám Kálmán nevéhez fűződik, aki az 1970-es évek elején értelmezte annak lényegét: - az útüzemeltetés magába foglalja a forgalom szabályozását, befolyásolását, irányítását és az útfenntartást. Kezdetben idegen volt ez a szemlélet, mert amíg a vasútüzem egyértelmű volt, hiszen a pálya és tartozékai, a jármüvek egy szervezet által irányítva működött, a közútnál ez nem állt fenn. A mai értelmezés mást jelent; ezt a későbbiekben mutatjuk be. Az 1970-es években a közúti igazgatóságok nagy szabadságot kaptak a szervezetük és a munkájuk kialakításában, végrehajtásában. Ez a „szabadság" kísérletnek indult, hogy a különböző adottságokkal és lehetőségekkel rendelkező szervezeti egységek kibontakoztassák a legjobbnak vélt irányító apparátusukat. A kísérletet nem követte az egységes szemléletű és működésű igazgatás kialakítása, ami gondot okozott, annak ellenére, hogy a feladatok és a követelmények egységesek voltak országszerte. 3. FORGALOMTECHNIKAI FEJLŐDÉS Az útüzemeltetés keretében nagy hangsúlyt kapott a forgalom szabályozása és irányítása. Számos kiváló szakember — köztük Márfai Tibor, Koller Sándor, Szálai Béla — irányításával. Az UKI és az ATUKI összevonásával kialakított Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézet (KÖTUKI), a Műegyetem és a minisztérium együttműködése, valamint a területi szakemberek aktivitása eredményekét minőségi változás következett be az utak jelző- és jelzésrendszerében. A 70-es években a autópályákon és a főúthálózaton nagyméretű útirányjelző táblákat helyeztek el. Ezek alumíniumból készültek, zöld alapszínnel és fehér betűkkel. Később ezeket fényvisszaverő kivitelben készítették. Az útbaigazító táblákon kívül az ún. KRESZ-táblákat is fokozatosan fényvisszaverő kivitelűekre cserélték. Ez a müvelet egy átfogó forgalomszabályozási folyamat része volt, amit 22