A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1981-1986. (1987)

Tóth László: A közmunkaügy és a közutak

Tóth László A KÖZITOHKAÜGY ÉS A KÖZUTAK Az 1983-84« év telén az ország déli részén tomboló hóvihar olyan mérvű károkat okozott, hogy Csongrád és Békés megyében közigazgatásilag el kellett rendelni a lakosság részvételót az utak és létesítmények felszabadításában. A közúti igazgatóságok és a Honvédség erői mellett ez a közmunka is hozzájárult életek és értékek megmentéséhez. A ma embere csak ritkán találkozik ilyen munkavégzéssel, mert a társadalom magas fokú szervezettsége miatt csak rendkívüli helyzetekben van szűkség ilyen segítségre. A történelmi korokban ez másként volt. Az elemi károk elhárításán ki vul a katonaság mozgatásában, a só szállításban, közösségi érdekű munkákban, útépitósben és javitásban részt kellett venni a lakosságnak. 1844-ig ezt a kötelezettséget nem szabályozta törvény, hanem a szükséglet és a helyi szokások szabták meg a munka mennyiségét és módját. Amikor a reformkor szelleme az ország gazdasági fellendítését szorgalmazta, a közlekedés fontossága is előtérbe került. Csatornák, utak vasutak épitése elsőrendű kérdés lett. Az 1825-27. évi országgyűlés után a megyék hozzáláttak az útépitóshez, de a legtöbb helyen hiányzott a szakmai irányitás és az áthálózat összehangolt tervezete* A vármegyék a saját érdekeik szerint több esetben tervek nélkül - épitették az utakat. Már az emiitett országgyűlés kiküldött bizottsága javaslatot tett 13 fő útirány kijelölésére, amit a következő országgyűlés törvényerőre emelt / 1836 XXV. te. /, de még mindig rendezetlen volt az átépitések anyagi fedezete ós a végrehajtása. Ezt a hiányt pótolta az 1844. évi И. te, amely előirta a kötelező ingyenes közmunkát - többek között az útópitésre is. Idézünk a törvényből: "l.§ Minden jobbágy, ki egy egész úrbéri telekkel bir, évenkint 12 napot köteles szekerével s vonó marháival... közmunkában eltölteni.