A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1981-1986. (1987)

Tóth László: Magyarország úthálózata és útügyi szervezete a kiegyezés utáni években

Ez a rendelet, amely 1886-ig volt érvényben, munkaköri és technológiai leírást tartalmaz. Egy útkaparó átlagosan 3 km útszakaszt gondozott, s egy útmester 6-10 útkaparó* munkáját irányitotta. 1870-ben a minisztérium elhatározta, hogy csökkenti az úti személyzet létszámát. Azért határoztak igy, mert a jövedelmek a létminimumot sem biztosították. Ebben az időben még nagy különbség volt a fizetésekben a magyarországi és az erdélyi terület között : Magyarországon I. oszt. útkaparó 15 Ft/hónap II. oszt. útkaparó 14 Ft/hónap III. oszt. útkaparó 13 P t/hó nap IV. oszt. útkaparó 12 Ft/hónap Erdélyben egységesen 12,60 Ft/hónap lüvel a fizetésemelésre külön összeg nem állott rendelkezésre, a létszám egy részét el kellett bocsátani, hogy a megmaradóknak többet adhassanak. Magyarországon a 4146,5 km állami úton 1411 útkaparót alkalmaztak, Erdélyben az 1274,5 km állami úton 351 útkaparó teljesített szolgálatot. /Az utak hosszában a vámos útszakaszok nem szerepelnek./ Az új rendszerben egy-egy útkaparó 3,8-5,7 km /2000-3000 öl/ útszakasz gondozását végezte. Az egységes fizetési besorolás szerint az I. oszt. útkaparó 16 Ft, a II. oszt. útkaparó 14 Ft fizetést kapott havonta. /A különösen nehéz útszakaszon dolgozóknak pótdijat is fizettek./ A végrehajtási rendelet úgy szólt, hogy a kevésbé szorgalmasokat és a kis munkabirásúakat kell elbocsátani. A legalább 10 évi állami szolgálatot letöltött és elbocsátott személyeket kegydijban részesítették. 12 Az útmesterek létszámáról több iratban is tájékozódhatunk. 1871-ben 272 útmester! székhely volt, amiból 268 állást töltöttek be. írásunk végén felsoroljuk a székhelyeket és a személyeket, hogy a megyei úttörténetek kutatóinak adatokkal szolgáljunk-. /2. táblázat/ Az útmesterek helyzetének rendezését is megkívánta a fokozódó szakmai igényesség és a szociális körülmények. Többségük korábban 155