A Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Évkönyve 1981.

Tóth László: A budapest-kecskemét-szeged-horgosi út átépítése - 1933-1935

1931-ben a Touring Clubok Nemzetközi Szövetsége a bécsi konferencián javaslatot tett az útvonal európai vonalvezetésére. A javaslat szerint az út Londonból indulva - Dover és Calais között gyorskompjárattal biztositva - Brüsszel -Köln-Nümberg-Passau-Bécs-Budapest-Szeged-Belgrád-Szófia városokat érintve vezetne Isztambulba. Csehszlovákia azt javasolta, hogy az utat Prágán keresztül vezessék, ami Magyarország elkerülését és a hosszabb útvonalat jelentette volna. A módositó javaslatot elutasították, s ebben nagy érdeme volt a Magyar Touring Club előterjesztésének. Azzal érvelt, hogy az út bécs-budapesti szakasza már akkor /1931/ korszerűen megépült, s a budapest-szegedi szakasz pedig az állami utak hároméves kiépitési tervében szerepel. A kedvező döntéshez a felsorakoztatott érvek elegendőek voltak és a konferencia a magyarországi átvezetés mellett döntött. Nemcsak szakembereket, hanem az egész magyar közvéleményt felvillanyozta a döntés. Nőtt az érdeklődés az útépités iránt, s ahogy azt Dr. Mihailich Győző műegyetemi tanár költői hangon fogalmazta meg az első magyar útügyi kongreszszuson: "Az útügy nemrég még mint Hamupipőke szerepelt, ma azonban már primadonnává lépett elő." A Touring Clubok Nemzetközi Szövetsége felkérte a kijelölt útvonal által érintett országok kormányait az egyes szakaszok épitésére. Az út műszaki jellemzőiről a következőket határozták: 1. Sik vidéken legfeljebb 4 %, hegyvidéken 6 % emelkedés lehet. A függőleges lekerekitéseknél biztositandó a fékút hosszáig terjedő látótávolság. 2. A vizszintes vonalvezetés lehetőleg hosszú egyeneseket tartalmazzon; sik szakaszon 300 m, hegyvidéken 100 m lehet a legkisebb Ívsugár. A látótávolságot itt is biztosítani kell. Lakott területek lehetőleg elkerülendők, kanyarokban a középvonal jelzése indokolt. 119