Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)
Az első úttörvénytől a világháborúig (1891–1918)
Ugyanis az 1873. II. te. 4. §-a értelmében az állami útmesteri állásokat és a törvényhatósági útmesteri állások fele részét igazolványos altisztekkel kellett betölteni. Minthogy az ismeretek általában nem elégítették ki az útmesteri szolgálat ellátásához fűzödö igényeket, századunk első éveiben a 10 közúti kerület székhelyén útmesteri iskolákat állítottak fel, az államépítészeti hivatali főnökök irányítása és a hivatalba beosztott mérnökök oktatói működése mellett. Az útkaparói személyzet munkáját 240 állami és mintegy 500 törvényhatósági útmester, illetve útbiztos irányította. Az állami közutak folyamatos fenntartási teendőinek ellátására Magyarország területén kereken 3000, a törvényhatósági utak ugyanezen munkáira pedig mintegy 6000 útőrt, illetve mint akkor nevezték, útkaparót alkalmaztak. Ehhez képest átlagosan 4-5 km hosszú útszakasznak volt egy-egy útkaparója. Ezzel szemben a főváros környéki nagy forgalmú útszakaszokon, mint pl. a budapest—vácin és budapest—hatvanin csak 2-3 km hosszú szakasza volt egy útkaparónak. A forgalmi igényeknek megfelelő útkaparói szakaszbeosztás biztosította a közutak egyenletes jó karban tartását. Ez a kor az úttal kapcsolatos egyéb területeken is alkotott. A Kereskedelemügyi Minisztérium a fejlődésnek megfelelően átdolgozta az államépítészeti hivatalok szolgálatára vonatkozólag 1887-ben kiadott utasítást. Az államépítészeti hivatalok szolgálatára vonatkozó általános és műszaki utasításokat az említett minisztérium 1912-ben 44 327/1912. Keresk. Min. szám alatt adta ki. Mindkét szabályzat alapos munka volt, s több vonatkozásban pótolta azokat a hiányokat, amelyeket a közúti törvény végrehajtási utasítása nem rendezett, A hibája az volt, hogy nem hirdették ki, s így jogszabály erejével nem bírt. Az államépítészeti hivatalok szolgálatára vonatkozó általános utasítás szerint a hivatalok feladata volt az állam és a vármegyék kezelése alatt álló közutak és kisebb közúti hidak tervezése. A nagyobb közúti hidak tervezésével a Kereskedelemügyi Minisztérium Hídosztálya foglalkozott, a Duna- és Tisza-hidak terveiről pedig tervpályázatok hirdetése útján gondoskodtak. Az útépítéseket részben házilagosan, részben vállalati úton hajtották végre. A házilagos út- és hídépítéseknél az államépítészeti hivatali mérnökök az építésvezetői teendőket, a vállalati úton kivitelezett munkáknál pedig az építésellenőri teendőket látták el. A munkák befejezése után a nagyobb munkák felülvizsgálatát a Kereskedelemügyi Minisztérium kiküldöttje, a kisebb munkák felülvizsgálatát és a jótállási határidő letelte után az utó-felülvizsgálatokat az államépítészeti hivatal főnöke vagy helyettese végezte. A vállalati út- és hídépítési munkákat az államépítészeti hivatal nyilvános vagy zártkörű versenytárgyalás útján biztosította. A fentieken kívül az államépítészeti hivatalok látták el a közutakkal és közúti hidakkal kapcsolatos összes igazgatási teendőket, közreműködtek a révjogok engedélyezési eljárásában és üzembiztonsági szempontból ellenőrizték a kompokat. A hivatalok működése a magasépítkezés területén kiterjedt az állam és a vármegyék építkezéseinek művezetésére; a kisebb átalakítási és karbantartási munkákra vonatkozó részletes tervműveletek elkészítésére; az átalakítási munkák ellenőrzésére; az építkezési- és átalakítási munkák felülvizsgálatára, továbbá utófelülvizsgálatára; az építésrendészeti és egyéb közigazgatási műszaki ügyek véleményezésére, és végül vitás ügyekben az államkincstár érdekeinek képviseletére. Ennek a korszaknak komoly munkáit és a további fejlődést az 1914. évben kezdődött világháború akadályozta meg, amelynek kitörésekor néhány hadászatilag fontos útépítés kivételével az összes útépítési munkát beszüntették. Az úti személyzet nagy része hadba vonult, a vasúti szállítás pedig elsősorban a hadászati érdekek szolgálatában állott. 72
