Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

Az első úttörvénytől a világháborúig (1891–1918)

Az igavonó állatok számottevő részét az említett célra szintén igénybe vették úgy, hogy a közutak fenntartásához szükséges anyagok beszerzése és a közutakra történő kiszállítása a szükségleteknek csak egy töredékében valósulhatott meg. A robbantószerek hiánya az útfenntartáshoz szükséges kőanyagok termelését nagymértékben korlátozta. Az itthon maradt kis számú úti személyzetnek további nehezen megvalósítható feladatot jelentett a közutakon levő 4—6 tonna teherbírású hidaknak az átalakítása a hadászati igényeknek megfelelően 12 tonna terhelésre. Ez a korszak a bekötőutak építésének is fontosságot tulajdonított, de az átmenő forgalmi jelentőséggel bíró utak építése az erőforrásokat annyira lekötötte, hogy ebben a helyi érdekeltségek magukra voltak hagyatva. Az 1907. év végén az ország 12 580 községe közül 4372, tehát a községek mintegy egyharmad része kiépített úttal nem rendelkezett. E községeknek 3 160 000 lelket számláló lakossága, vagyis az ország összlakosságának egyötöd része el volt zárva attól, hogy közúton az év minden szakában akadálytalanul közlekedhessek. Az 1890. év utáni időszakban a főváros úthálózatán is jelentős fejlődés következettbe. A főváros évről évre növekedő forgalmát a makadámútok nem bírták. Ez az útépítő mérnököket az utak tartósságát növelő és pormentes útpályát eredményező eljárás bevezetésére késztette. Az 1894. évben a Nagykörúton szurokmakadámot készítettek. A lazán lehengerelt zúzottkőréteget szurok és mészkőliszt keverékével kötötték meg, az útpályát lehengerelték és kaviccsal beszórták. A kísérlet nem sikerült, az útpálya rövid idő után felbomlott. 1870—1893-ben külföldi gránitkővel burkolták a főváros nagyobb forgalmú útjait. Ez a hazai kőbánya-tulajdonosokat a gránittal egyenlő minőségű anyag felkutatására ösztönözte. Egymásután nyitották meg a bazaltbányákat. 1893-ban a Bécsi utcában a Deák Ferenc utca és Kristóf tér között fektették az első somoskőújfalui bazaltkocka-burkolatot. Ezt követte 1897-ben az Üllői úton az Óriás Oelenleg Leonardo da Vinci) és Gólya (jelenleg Bókay János) utca között a fejkő burkolat építése. Az 1907. évben pedig a fővárosban az Aréna úton épült az első kiskő burkolat (76. kép). A kőburkolatok fenntartása vállalkozásban úton történt. 76. kép — Kiskőburkolatok metszete és felülnézele 73