Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

Az első úttörvénytől a világháborúig (1891–1918)

A kereslet kielégítése céljából a Kissebesi Gránitkóbányák Rt. 20 kóliasltó gépet állított be a bolgáromi kőbányájában. Később az említett kőbánya vállalat a csomai és alsórákosi bazaltbányáiban is 20—20 darai) ilyen gépet szerelt fel. Ezekkel a gépekkel a Kissebesi Gránitkóbányák Rt. az akkori idő kis kőanyag-szükségletét kielégítette. A költséges befektetés ellenére is felhagytak ezeknek a kőhasító gépeknek használatával, viszszatértek a kézi megmunkálásra, mert az előállított anyag alaki szempontból az előírásoknak csak fgy felelt meg. A kőbányaművelés területén további fejlődést jelentett az első pneumatikus kő fú rógépnek szintén a kisebbesi gránit-kőbányában 1906-ban történt beállítása. Ezeknek a gépeknek üzembe helyezése egyik napról a másikra a kőfejtő munkáslétszám egytizedére való csökkentését tette lehetővé. A termelés a gépesítés folytán számottevően olcsóbb lett, mennyiségileg pedig lényegesen növekedett (71., 72. és 73. kép ). A kissebesi kőbánya után a badacsonyi-, szobi-, sághegyi-, tokaji-, korláti-, csomai és bolgáromi kőbányákat is gépesítették. 69. kép — Az elsfi alföldi kövesül Kecel környéki szakasza 1979-ben 70. kép — Útkaparóház az alföldi úton 1979-ben 71. kép — A Kissebesi Gránitbánya kőzúzója 72. kép — A Kissebesi Gránitbánya siklója 73. kép — Kófúró berendezés a Kissebesi Gránitbányában 69