Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

A középkori és a török hódoltság kori utak története

Mindemellett a sószállítás is nőtt. A 19. kép érzékelteti Erdély külkereskedelmét. Az Alföld városai közül Debrecen jeleskedett a kereskedelemben, mert jó volt a földrajzi fekvése, s az állattenyésztése is fejlett volt. A „háromváros", Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd gazdagságra tudta emelni népességét a szorgalmával és adottságaival. Szeged pedig a folyókadta lehetőségeivel tűnt ki az árukereskedésben. Összegzésként a 20. képen mutatjuk be Magyarország 17. századi fő kereskedelmi útjait és gazdasági adottságait. Az itt ábrázolt utak valóban csak a legfontosabbak úgy, mint manapság az elsőrendű főútjaink. Számos utazó ment Magyarországon keresztül, s az itt szerzett élményeik értékesek számunkra. Három utazó beszámolóját mutatjuk be vázlatosan. Egyikük a török hódítás előtt, a másik kettő a hódoltság idején utazott hazánkon át. Bertrand de la Bocquiére 1433-ban, még Zsigmond uralkodása idején jött Jeruzsálemből a Balkánon át Magyarországra. Viszonylag kevés adattal szolgál az utakról, de megemlíti, hogy Becskereknél a Béga folyón hídon jött át. Majd részletesen leírja a pompázatos Buda városrészeit. Megemlíti, hogy a pesti parton egy torony van épülőben, mert Zsigmond láncot akar átfeszíteni a Dunán a hajóforgalom megállítása, ill. ellenőrzése végett. Ez a lánc egyes leírások szerint elkészült, s később Bécs ostrománál Mátyás király, s azt követően még a törökök is használták. A 21. kép jobb felső részén látható a kifeszített lánc. 21. kép — Enea Vico pármai rézmetsző elképzelése a dunai záróláncró] 19