Tóth László: Magyarország közútjainak története (Budapest, 1995)

Az úthálózat fejlesztése az első ötéves tervben (1950–1954)

Időközben — már a háborús károk helyreállítása után — a magánvállalatokat az ál­lani „szocializálta", és a tervezéstől a kivitelezésig terjedően államosította azokat — kárta­lanítás nélkül. Ezután alakult meg az Aszfaltútépítő, Betonútépítő, Hídépítő Vállalat. A Népgazdasági Tanács 1951. október hó 8. napján 381/19/1951. N. T. számú hatá­rozatával a közutak építéséhez és fenntartásához szükséges anyagok eredményesebb szállításának biztosítása és az útfenntartó vállalatok kezelésében lévő gépkocsik jobb ki­használása érdekében 1952. január hó 1. napjával az Útfenntartó Teherautó Fuvarozási Vállalat felállítását rendelte el. Az említett vállalat működését az útfenntartó vállalatoktól átvett 116 tehergépkocsival és 27 pótkocsival kezdte el. Az 1952—1954. évek eredményei azt mutatták, hogy a gépkocsirakodó munkásokat — akikről az útfenntartó vállalatok gondoskodtak — nagyon gyakran nem sikerült a gép­kocsik kiállításával összhangba hozni. Ennek az állapotnak megszüntetése érdekében a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium 1954. november hó 16. napján kelt 13/93/1954. szánni utasításával az Útfenntartó Teherautó Fuvarozási Vállalatot 1955. január hó 1. nap­jával Közúti Kőanyag Szállító Vállalat néven szállítmányozó vállalattá szervezte át. Az em­lített utasítás értelmében az új vállalat az útfenntartó vállalatoktól átvette a rakodómunká­sokat is. Az intézkedés helyes volt, mert megszüntette a szállítás körül felmerült akadá­lyokat. Az új vállalat működését 149 tehergépkocsival és 20 pótkocsival kezdte el. Az 517/1V/1953, N. T. számú határozat a kompügyek területén is szervezeti válto­zást rendelt el; a budapesti, az Észak-Pest megyei, Dél-Pest megyei és Baranya megyei rév vállalatoknak, valamint a Sztálinvárosi Kompüzemnek Budapest székhellyel Dunai Rév Vállalat néven történő összevonása és a megyék, valamint más közületek által kezelt kompoknak az útfenntartó vállalatok kezelésébe történő átadása iránt intézkedett. Az át­szervezés beváltotta a hozzáfűzött reményeket, amennyiben mind a Dunai Rév Vállalat, mind az útfenntartó vállalatok kezelésében levő kompok állapotában és üzembiztonságos működésében az 1954. évvégén már lényeges javulás volt megállapítható. Az ötéves tervidőszakban az útépítés területén az előző évekhez viszonyítva szá­mottevő fellendülés következett be. Az ötéves tervről szóló 1949. XXV. te. és ennek módosítására vonatkozó 1950. II. törvény az ország iparosításának gyorsuló fejlesztését, az ipari alapanyagok termelésének növelését és a mezőgazdaság elmaradottságának felszámolását tűzte ki célul. Mindkét törvény figyelemmel volt arra, hogy a gazdasági élet és a közúti közlekedés egymástól el­választhatatlanok. Minél jobban fejlődik a bányászat, az ipar és a mezőgazdaság, annál nagyobb feladat vár a közutakra. / /. táblázat —• Ihnkolalépítt'-sek az országos utakon az elsfi ötéves tervben Év Az épített burkolatok hossza, km Év boton aszfalt ko keramit makadám Miilcti bevonás kerékpárút összesen 1950 00,2 50,1 2,8 0,2 225,2 ­14,8 383.3 1951 111.5 32,2 1.4 ­90,3 1.9 H,l 260,4 1952 52,4 22,-1 '1,4 ­18,6 77,4 5.7 180.9 1953 60,2 31,!) 1.6 ­24,4 28,9 0.4 147,4 1954 6.1 11,5 . . 9.9 . . 27,5 1954 320,4 148,1 10.2 0.2 377.1 108.2 35.0 999.5 136

Next

/
Thumbnails
Contents